Presbiteri csendesnap Zselyken

Presbiteri csendesnap Zselyken

  • Post author:
  • Post category:Aktuális

Október 6-án Zselyken tartotta a Kolozsvári Egyházmegye az immáron másodjára megrendezett presbiter csendesnapot. Az alkalom témája: „Presbiter a családban és/ vagy a gyülekezetben.” Mintegy félszáz résztvevő gyűlt össze az öt egyházközségből (Zselyk – Beszterce, Kolozsvár, Marosvásárhely és Kiskapus). A kezdő áhitaton Horváth Csaba kiskapusi lelkész arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy most mi valamennyien „szolgálatosak” vagyunk, „tűzfelelősök”. A szórványban nagy távolságok vannak, ezért szükség van őrtűzek gyújtására, és ez nemcsak a lelkészek feladata, hanem a presbitereké is. Az ige arra bátorított bennünket, hogy nem vagyunk egyedül a szórvány vidékeken sem, Isten láthatatlan serege győzedelmet ad és mellettünk áll amikor csüggedünk. Tóth Zoltán alesperes előadásában a presbiter feladataira fókuszált, ismertetve azokat a torzulásokat, amelyek a presbiter fogalmával kapcsolatban kialakultak. Választ kaptunk arra, hogy mi nem a presbiter, továbbá azt tanultuk meg, hogy a presbiter számára is, ugyanolyan fontos az elhívás és a küldetés, mint a lelkipásztornak. Fehér Attila esperes előadásában a presbiterség bibliai alapvetését ismertette, továbbá a csapatmunkára helyezte a hangsúlyt. Egy jól működő presbitérium kulcsa a csapatmunka, úgy egyházmegyei szinten, mint egyházközségi szinten. A csapat formálódik, ismertette ennek lehetőségeit is, magyarországi csapatformáló tréningek formájában. Emellett fontosnak tartotta a presbiterek önképzését, továbbképzését. Magos György egyházmegyei felügyelő pedig a presbiter szemszögéből ismertette álláspontját. Sportember lévén a csapatmunka fontosságát hangsúlyozta ki huszonkét év presbiteri tapasztalatával. Szabados János a Zselyki Egyházközség felügyelője szavalattal, versbe fogalmazva vallott a presbiteri mivoltról, amikor vele együtt átélhettük Dsida Jenő Gyertyaláng című versét. Az előadások után műhelymunkára került sor, ahol kiscsoportos megbeszélések formájában kiértékelték a hallottakat, lehetőség volt a tapasztalatcserére, egymás problémájának megismerésére. Valamennyien feltöltekeztünk ezen az alkalmon. Hazautazás előtt Horváth Mengyán Szofia igei útravalóval látott el bennünket a család évére való tekintettel a szent család példáját hozta fel. Igemagyarázatával, kihangsúlyozva azt, hogy a szórványban mennyire értékes és fontos az „együtt” kifejezés, és hogy a presbiteri szolgálatot nem lehet szétválasztani, nem lehet csak vasárnap gyakorolni, hanem ez egy isteni elhíváson alapuló szolgálat, mely Isten dicsőségét szolgálja, és ez úgy valósul meg, hogy Isten kijelentett igéjét, szívünkben forgatjuk, ahogy azt Mária is tette. Ezáltal erőt és biztatást kapunk a hétköznapokban is.

A lelki táplálék mellett a zselyki egyházközség bőséges ebéddel vendégelt meg bennünket, melyet ezúton is megköszönünk az asszonytestvéreknek. Itt lehetőség nyílt arra, hogy kötetlenül beszéljünk tapasztalatainkról, sikereinkről és kudarcainkról, félelmeinkről és aggodalmainkról.

Az alkalom csapatépítő volt, segített abban, hogy együtt tekintsünk a célra, és ez a célratekintés munkára serkentsen bennünket a szórványban tapasztalt hiányosságok ellenére is.

Horváth Csaba lelkész