Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.
Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus (részlet)
A nagy gyümölcsös fájáról szakadt
almából minden nép fia ehet,
de nékem nem szabad,
de nékem nem lehet.
Dalolhat bárki édes szavakat
és búghat lágyan, mint a lehelet
s bízvást nyugodhatik, hol várja pad,
s ha kedve támad, bárhová mehet,
de nékem nem szabad,
de nékem nem lehet.
Bűn a mosolygó pillanat, mit lelkem elhenyél,
szívszakadásig így kell énekelnem
Babylon vizeinél:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!
A mai napon ünnepelt forradalom és szabadságharc eszméje egybefonódik a mi harcunkkal. és ebben az ünnepi pillanatokban válaszolnunk kell Petőfi örökké aktuális kérdésére.
Tudunk – e emelt fővel és egyenes gerinccel, teljes büszkeséggel harcolni jogainkért egy olyan világban, ahol kaján vigyorral biztatnak beletörődésre, lemondásra és a konccal való megelégedésre? Amikor a hazugság, a megalkuvás és a félrevezetés jelenti az erényt.
„Ez a kérdés, válasszatok!”
Tudjuk – e vállalni és akarunk – e harcolni gyermekeink neveléséért, oktatásáért, hogy az anyanyelv megőrzése és a történelem igazsága a családokon belül a legféltettebb kincs legyen, egy olyan társadalomban, ahol a sokszínűség egyenlő az önazonosságról való lemondással és sokszor az identitászavarral vagy a teljes kulturális felszámolódással.
„Ez a kérdés, válasszatok!”
Tudunk – e harcolni keresztyén identitásunkért, vallási és felekezeti hovatartozásunkért, egy olyan társadalomban, ahol egy templom lebontása vagy kiürülése, nem jelent különösebb lelkiismereti kérdést.
Tudunk -e nemet mondani a közönyre és a szellemi eltunyulásra vagy leépülésre és meg tudjuk – e fogni gyermekeink kezét, hogy együtt menjünk el az istentiszteleti alkalmakra, ahol lelki békességgel tölt el, hogy még anyanyelvünkön szól hozzánk Isten igéje?
„Ez a kérdés, válasszatok!”
Tudunk – e harcolni az ősöktől kapott magyar hagyományaink megőrzéséért és ápolásáért, akkor, amikor egyes vezetők a kulturális felmorzsolódást vagy összeolvadást népszerűsítik?
Számomra, itt a szórványban, Besztercevidéken, a válasz egyértelmű, mert a válasz a magyarok Istenétől jön. Harcolnunk kell, mert ez a közös harcunk, dolgoznunk kell, nem engedhetjük meg magunkat a kényelmes szemlélődést, mert ez a mi munkánk, mert közösek az érdekeink és a céljaink, a szabadság és élni akarás eszméjévé kell olvasztanunk akaratunkat, mert ez a mi közös hitvallásunk!
A mi szívünk és lelkünk nem csak a mai napon piros fehér zöld, mint a szívünk fölé tűzött kokárdánk. A piros az erő, a fehér a hűség és a zöld a remény. Ez a mi erdélyi sorsunk: erősek és bátrak az igazságért és a szabadságért folytatott harcban, hűségesek a szülőföld és az anyanyelv iránt, reménykedők az Isten igazságában.
Ez nem kérdés, választottunk! Ámen.
