„Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam és ő meghallgatott engem.” (Jónás 2,3)
„Akkor jött egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon és életben maradjon. Jézus ekkor elindult vele.” (Márk 5, 22 – 24)
Új hét, új nap, új kegyelem, új lehetőség. Rejtve vannak előttünk életünk dolgai, eseményei, Isten terve. Nem tudjuk mi jön, jó vagy rossz, szomorúság vagy öröm, siker vagy kudarc, vigasztalás vagy megpróbáltatás, születés vagy halál. Egy dolog biztos: a remény.
A remény: kiálltás az ember életében, a nehéz léptek súlya, amelyek Krisztushoz elvezetnek, az alázat, amely összerogyik Jézus lába előtt, az erőtlenül elrebegett szavak kérése.
A remény: az élet feltétele, a Krisztussal való elindulás ereje.
A remény: a lélek gyógyítója.
„Aztán felugrott, ment tovább az ágyig
s úgy érezé, már-már repülni vágyik
és ő az élet és a fény maga.
Kitárta gyenge karját a kicsinyke
és látta, mint repül feléje intve
a gyógyulásnak halvány angyala…”
(Kosztolányi Dezső: Gyógyulás)
