„Ezt mondta az Úr Salamonnak: Kérj valamit, én megadom neked! Salamon ezt felelte: Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között.” (1Királyok 3, 5 – 6.9)
„Pál írja: Imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel, hogy megítélhessétek mi a helyes…” (Filippi 1, 9 – 10)
Ha azt mondanánk egy gyermeknek „kérj valamit, én megadom neked” biztos kapásból száz dolgot felsorolna. Ha ugyanezt mondanánk egy felnőttnek, elképzelhető, hogy gondolkodás nélkül legalább ugyanannyit sorolna fel ő is.
Salamonnak is felkínálta az Úr ezt a lehetőséget, de Ő csupán engedelmes szívet kért és annyit, hogy különbséget tegyen jó és rossz között. Milyen furcsa! Nem kért ő szabadidőt, palotát, tíz házat, nyaralót, autót, csillogást, fizetésemelést, új ruhát, márkás cuccokat, zsíros bankszámlát, egészséget, örök fiatalságot, ékszereket, külföldi utazást, három egyetemi diplomát és két doktorátust, luxus életet, befolyásos barátokat, jól menő üzletet, hírnevet és így tovább. Miért? Mert mindene megvolt. Nem királyként, hanem lelki emberként.
Ha Isten ott van az életünkben, akkor mindenünk megvan, ami életünkhöz szükséges. Csupán engedelmes szívre van szükségünk, hogy a világi kívánságok el ne csábítsanak bennünket, el ne borítsák az elménket és ebben a fogyasztói manipulatív társadalomban különbséget tudjunk tenni jó, hasznos, építő, Istennek tetsző és rossz, haszontalan, talmi között.
Pál apostollal együtt imádkozzunk minden nap, hogy ne eszközökben és anyagiakban gyarapodjunk és gazdagodjunk, hanem szeretetben, ismeretben, bölcsességben.
Hallgass meg Istenünk!
