„A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki az Úr ígérete szerint, ahogy igéjében, Illés által, megmondta az Úr.” (1Királyok 17,16)
„Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük, és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. Miután ettek, …jóllaktak.” (Márk 6, 41 – 42)
Uram! A sareptai özvegy története megtanít arra, hogy átértékeljem az életemet és meglássam mi az igazi nyomorúság: szegénység, éhség, halálos betegség, beletörődés, reményvesztés, a holnap feladása. A Szentírás talán legszívbemarkolóbb mondata hangzik el az özvegy ajkáról, amikor Illés próféta egy falat kenyeret kér tőle: „Az élő Úrra mondom, hogy nincs honnan vennem. Csak egy marék liszt van a fazekamban és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk.”
Csak egy marék liszt és egy kevés olaj… aztán meghalunk…
Uram, add, hogy ne zúgolódjam azért, mert a recept szerinti drága ételemből valamilyen alapanyag éppen hiányzik. Kérlek, taníts meg hálásnak lenni azért, hogy van tele bevásárlókosaram és tele hűtőszekrényem és válogathatok kedvem, ízlésem és egészségi állapotom szerint.
Uram, taníts meg, hogy kicsinyes módon naponta ne essem kétségbe a felszedett súlyfölöslegért, hanem lássam meg mértéktelenül és egészségtelenül fogyasztó, pazarló, elkényelmesedett életmódomat és azon problémázzak, hogy a fölös ételmennyiségből talán sok családot megmenthettem volna az éhség gyötrelmeitől, mintsem a szemétbe dobjam.
Uram, dorgálj meg akkor keményen, amikor azon mérgelődöm, hogy nem elég erős a kávé, nem elég meleg az étel, apró kukac van az amúgy tökéletes gyümölcsben, nincs szabad hely a gyorsétteremben vagy sort kell állni a benzinkútnál, nem tudom milyen ruhát vegyek fel, nem sikerül a szelfi vagy nem tudom eldönteni, hogy milyen új élménnyel pörgessem fel magam.
Uram, arra kérlek, hogy néha adj egy marék lisztnyi és kevés olajnyi pofont, hogy feleszméljek dőzsölő kábulatomból és adj a mindennapokban csupán öt kenyeret és két halat, de kérlek ezeket Krisztus törje meg és adja át nekem, mert az Ő példája megtanít a szeretet kenyerének továbbadására, az életet adó reménység visszaadására mások számára is.
Uram, add meg a hálát szívembe, hogy minden Tőled jövő áldásért felnézzek az égre és neked köszönjem meg, akár üres a tenyerem, akár egy falat kenyér van a kezemben vagy a megterített asztal előttem.
Ezek a Te ígéreteid, hogy áldásod soha nem fogy ki és Veled eltelve végre jóllakhatunk és másoknak is juttathatunk.
