„Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.” (Zsoltár 73,25)
„Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek szentje.” (János 6,67 – 69)
Isten nélkül árvák vagyunk. Kallódó, megkopott játékok és elhasznált rongybabák csupán a földi lét gyerekszobájában. Az örök Ige nélkül életünk megporosodott, üres bölcső egy kulcsra zárt, homályos, szellőzetlen szobában. Széttépett papírdarabokként szállunk világunk múlandó és véges dolgai között, kitéve a csábítás fuvallata kénye – kedvének. Lelkiismeretünk csendjében egy zörgő, gazdátlan gramofon ismétli sercegve hibáinkat, amelyekkel földi életünk maradandóságában és állandóságában bíztunk. Tévedtünk.
Nálad van az örök élet beszéde. Most már tudjuk és hisszük…hová is mehetnénk?
