„Én, az Úr vagyok a te Istened!”

Ha egy szabadtéri rendezvény – jelen esetben sátortábor – esős, zord, hűvös idővel kezdődik, méltán esnek kétségbe a szervezők és kapkodva keresik azt a bizonyos „b” tervet. Azonban erre nem volt szükség a Zselyken megtartott egyházmegyei sátortáborban, mert annak ellenére, hogy zivataros volt az indítás, minden zökkenőmentesen zajlott. A fiatalok megérkeztek, mit sem törődve a gyülekező felhőkkel felhúzták a sátrakat, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga és a lassan szemerkélő esőben sok hangos nevetés közepette, az összerázó játékokon keresztül megismerkedtek egymással.

Az idei tábor témája a Tízparancsolat volt, pontosabban a 2Mózes 20, 2. igevers: „Én, az Úr, vagyok a te Istened!” Visszagondolva, talán nem is volt ez véletlen, mert annak ellenére, hogy minden nap részünk volt megtapasztalni a természeti elemek túlfűtött mozgását, megállíthatatlan törvényét záporok, villámlások, dörgések formájában, minden nap láthattuk a felhők fátyolából kikandikáló napsugarat is és Isten kegyelmének nagy jelét a szivárványt, amely nyilvánvalóvá tette a fenti igevers üzenetét mindenki számára.

A reggeli áhítatok a napi témákhoz igazodtak, majd pedig ezeket interaktív előadások követték. Az első nap központi gondolata „Az ember törvénye” volt, amit Tóth Zoltán Csaba helyi lelkész vezetett be. Szó esett itt illemről, etikettről, írott és íratlan szabályokról, normákról, korlátokról, tiltott és megengedett dolgokról, amelyekkel a fiatal találkozik közvetlen környezetében: család, iskola, baráti kör.

Ebéd után Sályi Róbert és Panna szatmári kézművesek bevezették a fiatalokat az agyagozás rejtelmeibe. Sok érdekes alkotás született: kis edények, nyakékek, angyalfigurák, fülbevalók, plakettek. Mindenkinek a fantáziájára és kézügyességére volt bízva.

A nap játékkal, film klubbal zárult.

Másnap Gödri Alpár szatmári lelkész tartott előadást „A szellem törvényéről”, melyben a lelkész / fotográfus a fotózás egyediségébe nyújtott betekintést. De szó esett az alkotói munka szépségeiről, nehézségeiről, a tehetség felismeréséről és a világra való rácsodálkozás élményének fontosságáról. Az előadás részét képezte az a faluséta, amelynek keretében meglátogattuk a régi zselyki géptársulás épületeit, a romos iskolaépületet, elidőztünk a zselyki mezőn, végül pedig a séta a falu központjában zárult. Célunk az volt, hogy különböző, mondhatjuk ellentmondásos környezetbe vigyük a fiatalokat, akik azt a feladatot kapták, hogy az egy – egy helyen eltöltött 15 – 20 perc alatt fotóban, prózában vagy lírában, rajzban örökítsék meg benyomásaikat, érzéseiket. Végül az alkotásokat közösen kiértékeltük.

Délután ismét az ügyeskedésé volt a főszerep, amikor is a kézműves házaspár segítségével a fiatalok felújítottak a géptársulás egyik épülete mellett talált régi bútordarabot. Ezután bőrdíszműkészítés következett.

A harmadik nap „Az Isten törvényéről” szólt. Erről Fejér Olivér püspöki titkár tartott előadást, ugyanakkor a fiatalokkal közösen előkészítettük a vasárnapi istentiszteletet is. Ebéd után kihasználva a szikrázó napsütést, mindenki nagy örömére szekértúrára indultunk.

A vasárnapi istentisztelet rendhagyó elemekkel gazdagodott, a táborozó fiatalok részt vettek a zsoltár, epistola, evangélium felolvasásában, illetve a közös nagyimádságban, Fejér Olivér püspöki titkár pedig „jelképes cselekedet” bemutatásával mélyítette el az igehirdetés üzenetetét és tette azt szemléletesebbé.

Az istentiszteleten Ft. Adorjáni Dezső Zoltán püspök köszöntötte a gyülekezetet és bátorította a jelenlévőket. „Annak ellenére, hogy sok a régi, romos ház Zselyken, helyenként omladozó falakat látunk, mégis minden háznak nagyon szilárd az alapja. Ha a gyülekezetnek, közösségnek megvan a szilárd, erős alapja, akkor arra, bármikor lehet építeni, vagy újjáépíteni!” – összegezte a RELE püspöke.

Mint szervező, ha megkérdeznék tőlem, hogy milyen volt az idei tábor, akkor biztos nemes egyszerűséggel válaszolnám, hogy „jó volt!” És úgy érzem, hogy ezt nem kell tovább ragozni, fokozni, boncolgatni vagy utánakérdezni. Remélem, hogy a fiatalokban is ott van ez az egyszerű, de pozitív érzés és mindazok az élmények, amelyekkel gazdagodtak.

Köszönettel tartozom mindazoknak, akik részt vettek a tábor lebonyolításában és azoknak is, akik anyagi támogatásukkal hozzájárultak a tábor kivitelezéséhez. Köszönet illeti a RELE Püspöki Hivatalát, az RMDSZ – t, valamint a Communitas Alapítványt.

Tóth Zoltán Csaba