Folyó év tavaszán első alkalommal megszervezésre került a partiumi és bánsági egyházközségek számára a presbiteri csendesnap, melynek házigazdája a fazekasvarsándi egyházközség volt. A Kolozsvári Evangélikus-Lutheránus Egyházmegye vezetősége színvonalas programmal készült, aktív részvételre buzdította a jelenlevőket, a közösen töltött időnek pedig meg is lett a gyümölcse, hozadéka. A programokat a templomban bonyolították le.

A rendezvény legelején Borháci Dávid helyi lelkész köszöntötte a távolról érkező lelkészeket és presbitereket, majd azt követően Fehér Attila esperes, áhítattal nyitotta meg a presbiteri csendesnapot az 1Pt 5,1-4 alapján.

Áhítatában kiemelte, hogy mennyire fontos a presbiteri tisztség egy egyházközségen belül. Szavai szerint, az élő gyülekezetekben presbiteri tisztséget vállalók, felelősséget is vállalnak, jelenlétükkel erősítik a közösséget, nem utolsó sorban pedig példaképként állnak a többi gyülekezeti tag előtt. A legfontosabb eleme ennek a tisztségnek pedig az Istentől kapott megbízásuk.

Ezt követően Tóth Zoltán lelkész, a kolozsvári egyházmegye alesperese egy érdekes előadásban részesítette az egybegyűlteket. Az előadásban szó esett azokról a sztereotípiákról, amelyekkel jellemezni szokták a presbitereket, valamint arra is felhívta a figyelmünket, hogy milyennek nem kell lennie egy presbiternek. A presbiteri elhívást megalapozta bibliailag is, majd végül négy pontban foglalta össze ennek a hivatásnak a lépéseit: elhívás, elküldés, elindulás és cél. Az előadás után egy jól megérdemelt kávészünet következett, amelyet műhelymunka követett. A műhelymunka az esperes stratégiaismertető gondolataival kezdődött, amelyben kiemelte a csapatmunka fontosságát, mégpedig azt, hogy a lelkész egy egyházközségben nem egy magányos farkasként működik, hanem csapatot alkot a presbiterekkel, akiket az egyházközség választott. A csapat feladata pedig a közös munka, egymás kisegítése, a gondok, problémák orvoslása. Ezt az ismertetőt követték a csoportfoglalkozások, amelyben a különböző egyházközségekből érkezett presbitereket véletlenszerűen osztották csoportba. Összesen négy csoport alakult, és minden csoportban volt egy-egy lelkész is, aki a beszélgetést moderálta. Véleményem szerint ez volt a csúcspontja a presbiteri csendesnapnak, mert ekkor sikerült a presbitereknek jobban megismerniük egymást, ekkor adódott lehetőség megosztani azokat a tapasztalatokat, élményeket, amelyeket ők átéltek a presbiteri tisztségükben. A csendesnap egy kiértékelővel zárult, ahol minden csoportból, egy kijelölt személy röviden összefoglalta, hogy mire is jutottak a műhelymunka során.
Végezetül egy rövid zenés szolgálatban, bizonyságtételben volt részünk, a simonyifalvi egyházközség lelkésze és annak családja részéről.
Az alkalmat úti áldással és egy közös ebéddel zártuk, melyet ezúton is köszönünk a fazekasvarsándiaknak.
A presbiteri csendesnap igen hasznosnak bizonyúlt, csapatépítő volt és segített abban, hogy együtt tekintsünk a célra, és ez a célratekintés munkára serkentsen bennünket a tapasztalt hiányosságok ellenére is. Folytatjuk jövőre.
Borhaci Dávid lelkész

A rendezvény támogatói: Kolozsvári Evangélikus Lutheránus Egyházmegye, Fazekasvarsándi Evangélikus Lutheránus Egyházközség, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Köszönet mindenkinek a támogatásért, együttműködésért.
Forrás: www.evangelikus.net