Világ végéből világ közepe?
Falunapokat tartottak a Beszterce-Naszód megyei magyar evangélikus szórványtelepülésen, Zselyken

Mayla Júlia
Forrás: Új magyar szó 2008-08-27.

Sem óvoda, sem iskola, sem vízhálózat, sem út, sem térerő: ez Zselyk – egy Beszterce-Naszód megyei magyar szórványtelepülés, ahol már minden harmadik ház üres, hétköznap jobbára csak öregek tesznek-vesznek a faluban, no meg a gyárak felszámolásával hazatért nagyszülőkorúak. A szórványtelepülés sorsáról egyeztettek az elmúlt hétvégén tartott falunapokon megyei, egyházi és minisztériumi elöljárók.

„Ilyen sokan rég nem voltak már itt a faluban” – néz végig egy templomba siető öregasszony a zsejki falunapokra összegyűlt mintegy háromszáz fős „tömeg” láttán. Az „ilyen sokan” a csíksomlyói búcsún kevés lenne, de Beszterce-Naszód megye magyar evangélikus szórványtelepülésén, Zselyken a háromszáz lélek már tengert jelent. Ölelkező emberek, mosolygós arcok, kézfogások színtere a templomtér. Hazajött mindenki, akit érdekel a páratlanul szép település sorsa.

Fotó: Mayla Júlia

Német hagyományból származnak a turnirok – rézfúvósok –, akik legjobban kitartottak a falu hagyományápolásában

Ahol a part szakad

„Nem szabad leírni a szórványokat, hisz a szórvány önmagában egy nagy érték. A Beszterce vidékén, Zselyken elszigetelten élő magyar evangélikusságnak hídszerepe volt a történelem során a magyarok és németek között, nyelvileg a magyarokhoz, felekezetileg a németekhez tartoztak, ma pedig egy unikátum ez a falu” – hangsúlyozza lapunknak a falunapokra érkező Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök.

Ám a demográfia kegyetlen tud lenni. Zselyken minden harmadik ház üres, hétköznap jobbára csak öregek tesznek-vesznek a faluban, no meg a gyárak felszámolásával hazatért nagyszülőkorú zselykiek. Összesen hatvanan-hetvenen. Egykor hatszáz lelket tartottak számon és az iskolában, I-VIII. osztályban váltásokban jártak a gyerekek a nagy létszám miatt.

A hetvenes évektől kezdve a fiatalokat nagyobb városokba vitte az iparosítás, Besztercére, Marosvásárhelyre, s ott meg is telepedtek, családot alapítottak. A falunak sosem alakulhatott ki egy gazdasági központja mert nem volt jó útja, nem járt ide busz sem. Éppen ezért a zselykiek így is szokták mondani: „Zselyk a világ vége”.

Zselyk a térképen

Besztercétől 24 kilométerre délnyugati irányban, a Sajó patak völgyétől balra, Sajónagyfalu, Szentiván, Péntek, Nagyida, Dipse és Fehéregyháza határai közt, egy katlanszerű mélyedésben fekszik Zselyk. A völgyet magas dombok veszik körül, és meredek utakon lehet csak a faluba jutni Fejéregyháza vagy Sajónagyfalu felől.

A köves úton a faluba leereszkedőt bukolikus kép fogadja: a patakban totyogó vagy éppen az utca közepén pihenő libák gágognak-sziszegnek haragosan az idegenre.

Letagadhat ez a hely egy századot. Reklámoknak, plakátoknak még híre sincs a kerítéseken, sőt kocsma sincs a faluban. Ha a krumpli nem is terem akár a Székelyföldön, de a bor s a pálinka mindig kikerül a gyümölcsösből. A helyiek szerint a rendszerváltás sok újat nem hozott a településnek.

Fotó: Mayla Júlia

Zselyken a háromszáz lélek már tengert jelent. Ölelkező emberek, kézfogások színtere a templomtér

Nadrágszíjparcellák

A közös havasi legelőt és erdőt mai napig sem szerezte vissza a közösség. A földek elhelyezése is tisztázatlan, bár tulajdonpapírja van mindenkinek. „Forradalom után egyesületbe álltunk és közösen akartuk megdolgozni a földeket, majd kiparcellázták, de nem oda, ahol az eredeti tulajdonok voltak, hanem ahova sikeredett. Van akinek olyan területet parcelláztak, hogy a szélessége 70 centiméter és a hosszúsága másfél kilométer.

„Nekünk a ház mögött volt kertünk valamikor – mondja Magyarosi Tibor, aki Besztercén él, de Zselyken született -, de nem tudjuk bizonyítani, így máshol adtak nekünk tulajdont. Az erdőt visszakaptuk, de a közöst, ami a falué volt, a község elvette. Nekem 1 hektár 30 árból 35 árat adtak vissza Galacon.” Egy beszédünket hallgató zselyki közbeszól : “de adtak olyannak is, akinek azelőtt ott sosem volt földje.”

Sorskérdések

A környéken páratlan a szász eredetet bizonyító zselyki népviselet. Az evangélikus vallású, magyar anyanyelvű zselykiek szász eredetéről írnak a történészek, de a tatárpusztítás után székelyeket is telepítettek ide. Német hagyományból származhatnak a turnirok – rézfúvósok –, akik legjobban kitartottak a falu hagyományápolásában. Apáról fiúra maradt hangszerek csillognak minden jelentősebb rendezvényen, s az istentisztelet kezdete s vége is az övék.

Fotó: Mayla Júlia

A környéken páratlan a szász eredetet bizonyító zselyki népviselet

A magyar szórványtelepülés sorsa – ahol már sem óvoda, sem iskola nem működik, ahol nincs vízhálózat, út, sőt térerő sem, s ahova a régi lakosok is csak hétvégén vagy szabadság idején járnak vissza – megyei, egyházi és minisztériumi elöljárókat is aggaszt. A falunapra Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspökön kívül Szilágyi János Beszterce-Naszód megyei prefektus, Liviu Rus megyei tanácselnök, illetve Kocsis András megyei RMDSZ-elnök.

Borsos K. László tanfelügyelő, a Pro Zselyk alapítvány elnöke az ez alkalomból tartott tanácskozáson elmondta, az út- és a vízhálózat kialakítására már elvégezték az előtanulmányt. Borsos faluház építését javasolta, mely meglátása szerint beindítaná a faluturizmust. A háztervet Petka Szilvia budapesti építész ismertette. Petka a volt iskolaépület helyére tervezte a faluházat, annak egészséges tégláit is felhasználva, ezáltal megtartva a volt iskolaépület szellemiségét is.

Szilágyi János megyei prefektus szerint azonban a falunak más prioritásai vannak. „Előbb a földügyeket kellene rendezni, hisz sem legelője, sem közösségi erdeje nem került még vissza. Adorjáni Dezső püspök is óvatos: „Minden helyzetnek megfelelő megoldást kell keresni, nem kell olyasmit álmodni, ami nem jó a falunak, ami nem talál ide.”

Fotó: Mayla Júlia

Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök és Tóth Zoltán Csaba helyi lelkész istetisztelet előtt.