„Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.” (1Kor 2,12)
Jézus mondja: „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” (Lk 11,9-13)
Keresztyén testvéreim! Ünneplő gyülekezet!
Isten éltesse az egyházat! Isten éltessen minket! Boldog születésnapot! Szeretném ha mindannyian, közösen, örömmel a szívünkben és a szánkon egyszerre elmondanánk, azt hogy Boldog születésnapot! 1,2,3 és Boldog születésnapot!
Miért is kívántunk egymásnak boldog születésnapot? Azért mert ma ünnepeljük az egyház születésnapját!
3 nagy, úgymond sátoros ünnepünk van: karácsony, húsvét és pünkösd! Felteszem a kérdést: Melyik e három közül a legnagyobb ünnep? Biztos vagyok benne, hogy nem a pünkösdre esik a választás. Ha üdvösségünkre gondolunk, akkor tulajdonképpen egyikre se kellene essen a választás, hiszen 3 egyforma ünnepről van szó.
Karácsonykor is születésnapot ünneplünk, a Jézus Krisztus születésnapját. Ez egy kézzelfogható esemény, tele érdekes történésekkel, de kézzelfogható! A gyerekek gyönyörű verseket szavalnak, kisebb előadásokat tartanak szentestén, tehát egy születésnaphoz méltó, hogy egy modern kifejezéssel éljek, “bulit” szoktunk karácsonykor tartani, legalábbis itt a templomban.
A világ karácsonyt is másképp ünnepli, ugyan szülinapra készül, de a hangsúly mégsincs a lelki dolgokon, hanem inkább a vásárláson van.
Húsvét! Na az már egy kicsit nehezebb történet. Valahogy olyanok vagyunk mint az emmausi tanítványok. Elkeseredettek a nagypénteken történtek miatt. Mert a nagypénteki keresztrefeszítés közelebb áll a valósághoz, a realitáshoz. valahogy elménk könnyebben fel tudja fogni ezt a kegyetlen dolgot ami történt. Na de a feltámadás? Azzal mit kedjünk? Nincs mihez kössük? Nem fogható meg kézzel? Hit kell hozzá, hogy Istenbe bízva ne elkeseredettek legyünk, hanem boldogak, húsvétkor is. Mert akkor is egy születésnapot ünneplünk! Az új ember születésnapját, annak az embernek a születésnapját, akinek Krisztus a feltámadása által elvette a bűneit és örök életet adott. Egyen-egyenként minden keresztyén születésnapja az, hiszen Krisztus meghalt és feltámadt, azért, hogy mi örökké éljünk. De ezt elfogadni, átélni és megünnepelni – ehhez hit kell. A világban nincs meg ez a hit, a világ húsvétkor a nyuszit, a piros tojást, a tavaszi barkát helyezi előtérbe, mert nem lehet kézzelfogható dolgot találni húsvétkor.
És itt van pünkösd! Egy másik kézzelfoghatatlan ünnep! A Lélek ünnepe. Bizonytalanokká leszünk a Lélek ünnepén. Nem tudjuk, hogy mit is kezdjünk ezzel. Hogyan is ünnepeljünk, és főleg mit? Pedig ma is egy szülinap van!
Keresztyén, ünneplő testvéreim!
A legnagyobb keresztyén ünnepeink Isten ajándékához kötődnek. Azért ünnepelünk, mert Isten megajándékozott minket. Igaz ez a karácsony és a húsvét ünnepére, és így van a pünkösd esetében is: a mai ünnepünk is Isten ajándékát hirdeti, mindkét elhangzott igében erről hallottunk. Jézus üzenete ez: „Ad Mennyei Atyátok Szentlelket…”
Isten úgy intézte az eseményeket, hogy az első pünkösd egy nagy ószövetségi ünnepre essen. Az aratás kezdetén szokásos hálaadó ünnep volt éppen, és tömegek gyűltek ilyenkor Jeruzsálembe. Ők lettek tanúi a Szentlélek kiáradásának, mindnyájan a saját nyelvükön értették Péter apostol igehirdetését, és átélték a Lélek erejét, ahogy egy közösséggé, gyülekezetté formálja őket.
Így lett a pünkösd az egyház születésnapja. Ha pedig mi itt most születésnapot ünneplünk, akkor foglalkozzunk komolyan az ajándékkal, amit kapunk! Annál is inkább, mert nem valami vitrinbe való csecsebecsét ígér nekünk Isten, amit időnként portalanítani lehet, és néha emlékezni az ajándékozóra! Ez ma is hasznos ajándék, amit használatra kapunk, és élhetünk, sőt élnünk kell vele! Na de mit tudunk meg erről az ajándékról?
Jézus szavaiból az derül ki, hogy a Szentlélek ajándéka a Mennyei Atyától származik; Pál apostol pedig hozzáteszi: Őt azért kapjuk, hogy „megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk”.
Hát mi mindent ajándékozott nekünk az Isten? Nem hiszem, hogy volna olyan bátor ember, aki megpróbálkozna egy felsorolással. Hiszen ha jól belegondolunk, akkor mindent Tőle kaptunk: az életünket, és mindazt, ami azt életté teszi! Tőle kaptuk az emberségünket, s ha emberi méltóságunk megtépázódik, Tőle van a megújulás lehetősége is!
A Szentírás már a teremtéstörténet nagyon egyszerű szimbólumaival is azt hangsúlyozza, hogy a Lélek tesz minket emberré. Miután megformálja az Úristen az embert a föld porából, ott hever a por a poron élettelenül. Ekkor Isten az „élet leheletével”, vagyis saját Lelkével ébreszti fel, teszi elevenné, élőlénnyé az embert. (1Móz 2,7)
Nemcsak a kezdetek kezdetén, és nemcsak az első pünkösdkor, hanem azóta is minden napon ugyanennek a Léleknek az erejéből élünk. Ő az, aki képes minket személyes életünkben megújítani, újra meg újra felemelni, erővel megtölteni. És Ő formálhat újjá bennünket a közösségeinkben, az egyházban, a gyülekezetünkben.
Amikor a Biblia a Lélekről és munkálkodásáról tanít, szinte mindig képeket használ. A Lélek olyan, mint a tűz: megfoghatatlan, de hatalmas energiát hordoz, világít, melegít, átalakít. A Lélek olyan, mint a szél: nem látod, de erejét nagyon is megérezheted, és a hatásában láthatóvá válik.
Ezekhez hasonló az a kép is, ha úgy gondolunk a Szentlélekre, mint egy bennünket körülvevő energiamezőre, mely mindenütt jelen van. Nem látom az erővonalait, de hatnak rám! Ugye gondoljunk csak az áramra. Nem látjuk azt, de mégis amikor felkapcsoljuk a kapcsolót, meggyól a villanykörte. Vagy ahogyan a gravitációs erővonalakat sem látom, de gravitáció nélkül szétesne a világ. A Lélek ereje tart össze, és Rajta keresztül kapunk minden ajándékot, ami az életünkhöz kell!
Jézus azt mondja: ha egy földi apához bizalommal lehet fordulni, hiszen nem téveszti meg gyermekeit, akkor ez sokszorosan igaz a Mennyei Atyára! Ő nem ad rosszat, a becsapás és megtévesztés nem az ő műfaja. Tőle minden jó és tökéletes ajándék származik. „Ad Mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik…”
Pál apostol egyik ismert igében ezt írja: „Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság Lelkét.” (2Tim 1,7) Ebben az egy mondatban is látjuk, hogy mennyi mindent úgymond „csomagolt bele” Isten ebbe az ajándékba. Ő nem a félelem Lelke. Jó ezt hallani, amikor ezer okunk van félni anyagi vagy éppen egészségi bajaink között. Ő az erőnek a Lelke, hogy ne kelljen feladataink láttán elcsüggedni, és azt hajtogatni: nem bírom tovább. Ő a szeretet Lelke, hogy ne kelljen a bosszú és megtorlás bűvkörében maradni. Ő a józanság Lelke, aki tiszta látást ad a nehéz döntések idején, józanságot az emberi kapcsolatainkban. Ő a vigasztalás Lelke, aki minden keserűségünkgben és fájdalmunkban az Ölébe vesz és hordoz bennünket, hogy átvészeljük a nehézségeket. Ezek, és még nagyon sok minden a Lélek ajándéka, amikkel naponként élhetünk.
Erre mondja tehát Jézus, hogy megkaphatja mindenki, aki kéri. Szeretném kihangsúlyozni, hogy „aki kéri”! Ha érdekel minket, hogy a Lélek ajándéka hogyan lehet a miénk, meg kell értenünk Jézus feltételét.
Mert a Lélek ajándékát nem lehet ügyeskedéssel megszerezni, vagy megvásárolni, mint Simon mágus, aki pénzt ajánlott érte, amikor látta, hogy az apostolok milyen csodákat tesznek Általa (ApCsel 8,18-21). Nem lehet örökölni, kiérdemelni sem, mint ahogy a gazdag ifjú gondolta: ha ő a törvényt megtartja, övé az Isten országa és minden ajándéka (Mk 10,17-27). A Lélek ajándéka semmiféle ügyeskedéssel nem lehet a miénk, csakis ez az egyenes út létezik: Ajándék, akit kérni kell. Ajándék, akit hittel, elfogadásra és befogadásra készen megkaphatunk a Mennyei Atyától.
A kérés módjáról azonban még többet is megtudhatunk: Jézus egymást követő kifejezéseiben ugyanis fokozás van! „Kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik.”
Érdemes végiggondolni ezeket a fokozati különbségeket: Kérjetek – keressetek – zörgessetek!
Kérni pl. lehet személytelenül, ismeretlenül, távolról, körlevelek vagy internetes körüzenetek útján, akár lényegtelen dolgokat is. Amikor viszont már keresünk valamit, az valószínűleg fontos nekünk, ezért utánajárunk, talán végigtelefonáljuk a fél országot, keressük mindenhol, hogy megszerezhessük. Na és hogyan kell zörgetni? Zörgetni bizony már nem lehet személytelenül, sem távolból! A zörgetéshez el kell határoznom magam, oda kell mennem, és kell hozzá a saját kezem! És zörgetni nem lehet egyszerre több ajtón sem, mindig konkrétan csak egyetlen egy ajtón!
Meg vagyok győződve, hogy nekünk személyesen, és egyházunknak, gyülekezetünknek is éppen erre a zörgetésre van szüksége! Arra, hogy megkeressük azt az egy ajtót, azt a Mennyei Atyát, akitől a Lélek ajándékát, a megújító erőforrást elnyerhetjük! És meg kell tanulnunk zörgetni.
Jézus erre bátorít minket a mai ünnepen. Kérjük Istent, hogy ajándékozzon meg minket Lelkével, megújító erejével!
Végül pedig hadd adjunk hálát Istennek azért az ajándékért, amit megint tőle kaptunk. A tavalyi év folyamán volt egy vihar, és ez a vihar igencsak megrongálta a templomot, annak tetőszerkezetét, csatornáit. És mikor már azon töprengtünk, hogy megint egy nagy kiadás, megint egy gond, hogy miből és mikor fogjuk tudni ezt megjavítani, akkor Isten az ő kifűrkészhetetlen útjain, megoldást adott. Adott jóindulatú embereket, ez esetben a Magyar Kormány képviseletében, akik támogatni tudták egyházunk olyan gyülekezeteit, ahol a vihar károkat tett. Így sikerült felújítani a zselyki templom tetőszerkezetét, új cserepeket helyezni a templomra. Isten ajándéka ez, legyünk ezért is hálásak. Töltsük meg ezt a templomot énekkel, örömmel, dicsérve és áldva az Isten az ő jóságáért és ajándékaiért! És adja a Fennvaló, hogy e felújított templomban mindenki teljen meg a Ő Lelkével!
Isten tegye áldottá, igazi ünneppé a többi ünneppel együtt a pünkösdöt, az egyház születésnapját is! Legyen a pünkösd igazán a Lélek ünneplésének napja, és gyümölcseként a megajándékozás, a megmozdulás, a megértés, a szeretet és a szolgálat ünnepévé, kezdetévé. Pünkösdi énekünket parafrazálva, így imádkozzunk: “Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le ránk, Égi lángod járja át szívünk és a szánk. Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel, Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le ránk.”
Ámen.
