„Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.” (Zsoltár 103,10)
„Mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk.” (Apostolok Cselekedetei 15,11)
Ha Isten bűneinket nézné, amelyeket naponta szemrebbenés nélkül elkövetünk – hazugság, csalás, lopás, hűtlenség, hitetlenség, gyűlölet, harag, irigység, hiúság és így tovább – végérvényesen elvesznénk. Miért? Azért, mert ezekkel nemcsak Isten ellen vétünk, hanem önmagunk ellen is, az élet méltóságát építjük le.
Mit rejt Jézus kegyelme? Az üdvösséget, a megváltást, lehetőséget nyújt arra, hogy megváltozzunk, hogy letegyük azt a terhet, amelyet lelkünkben hordozunk és amellyel együtt próbálunk élni. Olyan ez, mint, amikor az ember nehéz súllyal a lábán szeretne a tengerben úszni, előbb utóbb kifullad és a súly lehúzza a mélységbe, az iszapos fenékbe. Ha valaki levágja terhét a megkönnyebbült test ismét erőt merít és a felszínre tör…
