Mi vezetett idáig? A műtét során a műtőorvos kitakarítja a beszűkült koszorúereket, hogy a szív vérellátása megfelelő legyen. Az erek megtisztulnak, a szív jól működik.

Mi vezetett idáig? Sok minden, az egészségtelen táplálkozástól egészen az stresszig bármit fel lehetne sorolni, de a lényeg talán a figyelemhiány. Nem figyelünk a jelekre, nem figyelünk testünk segélykérő jelzéseire, elhanyagoljuk önmagunkat és lassan a csatornák megtelnek szennyel, mocsokkal, méreganyaggal, elzárják az utat és megtörténik a baj. Nem figyelünk arra eléggé, hogy szívünket tisztán tartsuk, hagyjuk, hogy érzéseink, embertársi és az Istennel fennálló kapcsolataink csatornái elsorvadjanak, eltömődjenek és végérvényesen elzárják az utat.

A tiszta szív frissen, oxigénnel telítődve ütemesen, dalolva dobog, a szennyes szív, az Isten előtt elzáródott szív kínlódik, kihagy, kapkod, zavaros a ritmusa, előbb utóbb belefárad és feladja.

A tiszta szív őszinte, nem vágyik a hazugságok terhére, melyeknek salakja előbb – utóbb felgyülemlik. A tiszta szív Istenre figyel, látja Istent és ismeri az Ő parancsolatait, arra vágyik, ami kedves Őelőtte. A tiszta szív egészséges, nem fertőzte meg és nem mocskolta be a bűnös kívánság, nem betegedett bele a rosszba.

A tiszta szívű ember egészséges, harmóniában él testével – lelkével, nem fárad bele a jó és szeretet cselekvésébe, nem kapkod levegő után a megpróbáltatások súlyos pillanataiban, nem zsibbadnak végtagjai az őszinte érzések kimutatásakor, nem retteg az alattomosan rátörő bajtól.

Mi vezetett idáig? Fölösleges lenne mindazt felsorolni, amit mi magunk és az orvosok is nagyon jól tudnak. A tiszta szív azt mondaná, talán az Istenre figyelés hiánya…

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan…” – mondaná aggódó tekintettel a Kis Herceg.