Az uralkodásról: „A hierarchia nem önkényes emberi értéksor, hanem a lét szakrális értékeinek rendje. A rend az, hogy mindenki legyen az, aki, azon a helyen, ahol van. A zavar abban támadt, hogy a király elkezdett nem király és a szolga nem szolga lenni. Az ember egyszerre elkezdett más lenni, mint aki, más helyen, mint ahol állt. A hierarchia kezdett megbomlani. (…) A közösség életében a hierarchia mit jelent: törvényszerű, transzcendens eredetű értékek rendjét, amelyet, ha a közösség megtagad, saját létének törvényét tagadja meg, de amelyet, ha elveszít, semminemű erőfeszítéssel és tevékenységgel visszaszerezni nem tudja.” (Hamvas)

Az önmagát ajánló ember nárcisztikus személyiség, nem törődik mással, csak önmagával: szelfizik, minden életmozzanatát megossza a nagyközönséggel (eszem, iszom, új ruhát vettem, új sminket próbálok, kondizom, kávét iszom, szomorú vagyok, boldog vagyok, beteg vagyok, megnőtt a hajam, levágtam a hajam, felkelek, alszom és így tovább) és megbízhatatlan, mert nincs önálló léte, élete másoktól függ, ha mások elismerése hiányzik hatalmas űr keletkezik, amely beszippantja. Uralkodni vágyik, de képtelen önmaga felett uralkodni. Akit az Úr ajánl, az megérett az élet létté formálására. Ez már egy másik szint.