Urunk! A teremtéskor emberré formáltál minket, de egy önző, mohó világban éppen az emberség, a humánum hiányzik belőlünk. Hibáink ellenére sem taszítottál el, hanem gyermekeiddé fogadtál, azonban mégis sokszor megtagadtunk és elárultunk téged, nem hallgattunk intő szavadra, sem figyelmeztetésedre. Féltő szeretettel átölelsz nap mint nap, asztalt terítesz nekünk, mi azonban nem vagyunk képesek önnön tükörképünkön, nagyrabecsült egónkon kívül másokat is szeretni és segíteni. Életet adsz nekünk és meg akarsz tanítani az élet tiszteletére és óvására, mi mégis a pusztulást, a rombolást, a kiszipolyozást és a halált választjuk. Istenünk beismerjük, hogy nem vagyunk méltók irgalmadra, sem szeretetedre, sem pedig bocsánatodra. Ingadozó lelkű, hamis érdekemberek vagyunk, ahhoz a tömeghez hasonlók, akik egyszer csodálják Szent Fiadat, hódolattal, nyitott szívvel és örvendező lélekkel járulnak hozzá, máskor pedig még a drága olajat is sajnálják tőle, mert pazarlás, majd elárulják és „feszíts meg” – et kiáltva halálra küldik. Kérünk tőled még egy esélyt, még egy lehetőséget. Tudjuk, hogy velünk ellentétben, te megadod és hosszútűrő irgalmadban kegyelemmel fordulsz hozzánk. Kérünk változtass meg bennünket és e változás mindig belülről, a szív és elme legeldugottabb zugából fakadjon. Kérünk adj nekünk szellemi és lelki tisztánlátást és tisztíts meg, hogy teljes odaadással tudjunk Jézusnak örülni.