„Egyedül te ismered minden embernek a szívét…” (1Királyok 8, 39)
„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.” (2Thesszalonika 2, 16 – 17)
Az életem egy szelfiben: a legragyogóbb mosoly, a legelőnyösebb póz, a legtündöklőbb környezet, a legjobban kimunkált smink és frizura, a legvidámabb szempár, a legcukibb kellékek és kiegészítők, a legtrendibb ruha… De lehet, hogy szívem minden egyes dobbanása a legmélyebbről felszakadó magány és üresség érzésének rettenetét kiáltja.
Az életem egy színdarabban: jól betanult és hitelesen előadott szerep, páratlanul megformált karakter, előregyártott maszkok és klisék, kápráztató rivaldafény, hamis bóközön és tapsvihar… De lehet, hogy legbelül, megterhelt és kiábrándult szívem inkább őszinte szavakra és gesztusokra vágyik.
Az életem Isten előtt: ideges toporgás, unalmas ásítás, erőltetett mosoly, furcsa, sajátos elméletek a bűnről, türelmetlen számonkérés, egy elsietett, felszínes ponyvaregény…
De Te ismered egyedül a szívem Istenem, tudod, hogy igazából mire vágyom.
Erősítsd és vigasztald meg szívemet!
