A világban minden üzlet, a profit diktál. Mindennek ára van és akkor van értéke, ha hasznot hoz. Legtöbbször az ár – érték nincs arányban, de ez a jó üzlet lényege. Minden jó üzlet a manipuláción és az átverésen alapszik, a jó marketingen, a jó reklámon. Az üzleti világban az ember is csupán árucikk, eszköz, ugyanabban az időben termelő és termék. Dolgozik, termel és annak függvényében amennyit keres fogyaszt. Minél többet fogyaszt és minél jobban igazodik a fogyasztói trendekhez és elvárásokhoz, annál hatékonyabb és jobb polgárrá válik.

Csakhogy a piac világában nincsenek érzések, persze látszólag, gépiesen, célirányosan minden az érzésekre épül, mert az ember szereti az érzéseket. A reklám elhiteti, hogy boldogok, a fogyasztás, hogy sikeresek vagyunk és így tovább.

Csakhogy mégsem érzem magam boldognak, pedig „tele a házam arannyal és ezüsttel”. Ha nem tudom ezt az űrt, szomorúságot, hiányt kompenzálni valamilyen felkínált pótszerrel, azt jelenti, hogy nagy a baj, gyanús, hogy társadalmi selejt vagyok.

A boldogtalanság oka annak felismerése, hogy az üzleti világ és a fogyasztói társadalom felfalta Istent is. Istenből és az Igéből árucikk lett, ami először talán kelendő, viszont jó reklám hiányában elfelejthető, mert van jobb és lehet olcsóbb.

Nos, az elfeledett Isten okozza a lélekben, a szellemben a spirituális igények elhalását és az űrt, mert ígéreteinket nemcsak Istennel szemben szegtük meg, hanem önmagunkkal szemben is, akkor, amikor a tét az Úr parancsa vagy „arannyal, ezüsttel teli ház” volt. E nélkül pedig automaták vagyunk, de semmi gond, mert az automata a tökéletes fogyasztó, csupán adagolni kell a szükséges mennyiséget, akkor jól működik, irányítható.

A tiszta szív nem portéka, nem a fogyasztói társadalom terméke, hanem áldás és legtöbbször felbecsülhetetlen értékű. Ezért ritka, jóformán senki nem üzletel vele, mert nem hoz kellő hasznot, elismerést. Kísérteties, igaz?