Introitus: Zsoltár 119, 101 – 108.

„Nem lépek lábammal semmilyen rossz útra, hogy megtarthassam igédet. 102 Döntéseidtől nem tértem el, mert te tanítottál azokra. 103 Milyen édesek ínyemnek ígéreteid! Édesebbek, mint számnak a méz. 104 Utasításaid értelmessé tettek, ezért gyűlölök minden hamis ösvényt. 105 Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. 106 Esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet. 107 Nagy nyomorúságba jutottam, tartsd meg életemet ígéreted szerint, URam! 108 Önként vállalt fogadalmaimat fogadd kegyesen, URam, és taníts engem döntéseidre!”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Mindenható Isten, gondviselő Atyánk!

Látjuk magunk körül az értékek elferdülését és félremagyarázását, az erkölcs eltorzulását és elsekélyesedését, a hitélet közönyét és eltompulását. Naponta tapasztaljuk azokat a túlburjánzott káros mellékhatásokat, amelyek egészségtelen világunkat meghatározzák és formálják az ember jellemét, gondolatait és érzéseit: egy teljesítményközpontú világ eszeveszett, féktelen hajtását, a testre – lélekre ránehezedő terhet, a távlatokat vesztett jövőképet. Nem csodálkozunk azon sem Uram, ha egy ilyen világban az emberek idegesek, türelmetlenek, szeretetlenek, békétlenek, betegek. És nem lep meg az sem, ha az emberi kapcsolatok elhalóban vannak és a Veled való életközösség is elhalványul. Urunk ilyen helyzetben egyedül csak benned bízhatunk, mert saját erőnkből képtelenek vagyunk bármit helyrehozni. Biztató és megnyugtató számunkra a Te evangéliumod üzenete, hogy Szent Fiad orvosként jön a betegekhez és megváltóként a bűnösökhöz. Szabadíts meg minket is a bűn nagy rontásától és átkától, és gyógyíts meg bennünket testiekben – lelkiekben.

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Jó az Úr, örökké tart az Ő kegyelme és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100, 5)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: 1Thesszalonika 4, 1 – 8.

Evangélium: Márk evangéliuma 10, 2 – 16. (Kérdés a házassági elválásról)

Az igehirdetés alapigéje: 1Korinthus 7, 29 – 31.

„Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, 30 és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha nem volna az az övék, 31 és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik.”