Introitus: Zsoltár 33, 13 – 22.
„Boldog az a nemzet, amelynek Istene az ÚR, az a nép, amelyet örökségül választott. 13 Letekint a mennyből az ÚR, és lát minden embert. 14 Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára. 15 Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket. 16 Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst. 17 Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. 18 De az ÚR szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. 19 Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket. 20 Lelkünk az URat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. 21 Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. 22 Maradjon velünk, URam, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!”
Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!
Bűnvalló imádság:
Mindenható Isten, gondviselő Atyánk!
Világunk hamis dicsősége, talmi biztonsága és kényelme hagyjuk, hogy lenyűgözzön és elkápráztasson bennünket, giccses és üres pótcselekvései pedig engedjük, hogy elvonják figyelmünket az igaziról, Terólad és a Te Fiadról is. Inkább az emberi erőre, hatalomra, ígéretre fektetjük a hangsúlyt és erre bízzuk életünket, semhogy Tehozzád fordulnánk. Nem látunk benned üzleti partnert, sem egy erős, aktív istenséget, csupán egy dogmákban és hagyományokban megrekedt, távoli szemlélőt. Igédet sem akarjuk életünkre alkalmazni, hiszen az nem hoz nekünk hasznot és meggátol az előrelépésben. Észre sem vesszük milyen hatalmas bűnt követünk el akkor, amikor elfordulunk Tőled, amikor nem érdekel Igéd és közömbösen tekintünk a szellemi – lelki dolgokra. Hiszen rajtad kívül senki sem szabadíthat meg, senki sem emelhet fel, senki sem adhat tartalmat a kiürült életnek. Kérünk bocsátsd meg bűnünket, fordítsd eltévedt tekintetünk vissza hozzád és ragyogtasd be életünket azzal a dicsőséggel, amellyel Jézust elküldted, hogy úgy tudjunk mi is gyönyörködni benne, ahogy Te is gyönyörködsz.
Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!
Kegyelmi ige:
„Áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek Istenéi.” (1Kor 6, 20)
Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!
Epistola: Filippi 3, 17 – 21.
Evangélium: Máté evangéliuma 22, 15 – 22. (Az adópénz)
Az igehirdetés alapigéje: Róma 13, 1 – 7.
„Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett. 2 Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, az az Isten rendelésének áll ellen; akik pedig ellenállnak, azok ítéletet vonnak magukra. 3 Mert a jócselekedet miatt nem kell félni az elöljáróktól, hanem csak a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle: 4 mert Isten szolgája az a te javadra. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi. 5 Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is. 6 Hiszen adót is azért fizettek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak. 7 Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet.”