„Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. 18 Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. 19 Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja. 20 Nem lesz ott olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öreg ember, aki magas kort nem ér. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, és aki nem ér meg száz évet, átkozottnak számít. 21 Házakat építenek, és laknak bennük, szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket. 22 Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké. Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből. 23 Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az ÚR áldott népe ez, ivadékaival együtt. 24 Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. 25 A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki – mondja az ÚR.”
(Ézsaiás 65, 17 – 25)
Zakariás Mihály – János ev. 14, 1 – 6.
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbenem. 2 Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? 3 És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. 4 Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.” 5 Tamás erre így szólt hozzá: Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?” 6 Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”
Guther János – Ézs 66, 13 – 14. 22.
„Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálemben kaptok vigasztalást! 14 Meglátjátok, és örül szívetek, testetek is virul, mint a fű. Megtudják, hogy az ÚR támogatja szolgáit. 22 Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld, amelyet én alkotok – így szól az ÚR ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is.”
Borsos Ernő – Zsolt 62, 6 – 9. 12 – 13
„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. 7 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. 8 Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. 9 Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! 10 Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik. Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; 13 nálad van, URam, a szeretet.”
Kerekes Margit – Kolossé 3, 1 – 4.
„Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. 2 Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. 3 Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. 4 Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.”
Kertész János – Zsolt 121.
„Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? 2 Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. 3 Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. 4 Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője! 5 Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől. 6 Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. 7 Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. 8 Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.”
Urunk, Istenünk, beismerjük Előtted, hogy múlandó lények vagyunk, akik a tér végessége és az idő múlása alá is vettettünk. Tudjuk Urunk, hogy egyszer búcsút kell vennünk e földi világtól, de mégse aggaszt bennünket az, hogyan is fogunk majd megállni előtted. Itteni környezetünkben biztonságban érezzük magunkat, magunk urai vagyunk, rendelkezhetünk sorsunk felett és el sem képzeljük, hogy lehet másképp is. Szeretet helyett a büszkeség és gyűlölet falait építjük magunk köré, segítség, gondoskodás, megértés helyett az önzés bástyáiba menekülünk. Pedig rövidre szabott életünket nem a tébolyult rohanás, nem az önérdek utáni hajsza, nem a felgyorsult világ hamis ideáljainak követése kéne kitöltse, hanem helyet kellene szorítani a mértékletességnek, az egymással való foglalkozásnak, a megnyugtató csendességnek. Urunk, itt állunk letörve, szomorúan, hiszen bűneink súlya eszünkbe juttatja az elmúlást. Add, hogy ne pazaroljunk, hanem megtanuljunk bölcsen gazdálkodni kimért időnkkel. Szent Fiadért, az Úr Jézus Krisztusért kérünk…
Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!