Introitus: Zsoltár 102, 17 – 23.

„Amikor felépíti Siont az ÚR, és megjelenik dicsőségesen. 18 Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat. 19 Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az URat az újjáteremtett nép. 20 Mert letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre, 21 hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. 22 Hirdessék az ÚR nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben, 23 amikor összegyűlnek a népek ésországok, hogy az URat tiszteljék.”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Magasságos Istenünk, mennyei Atyánk!

A Te eljövetelednek örülnünk kellene és az adventi várakozás kegyelmi időszakká kellene váljon életünkben, azonban sok minden van, ami megtöri örömünket és megkeserít, elbizonytalanít. Felfordult világunkban másban keressük az értékeket és az ünnepi tartalmat. Úgy gondoljuk, hogy a drága, tetszetős ajándékok adják meg az ünnep igazi tartalmát, a pazar ragyogásba öltöztetett otthon, a fények és csillogás hozzák meg a hangulatot és a lelki nyugalmat. Pedig minden ünnepünknek te magad vagy egyedüli központja és tartalma, te vagy az egyedüli ajándék és világosság, ami beragyogja egész lényünket és ami boldogsággal és szeretettel tölti meg hajlékunkat, családunkat. Az adventi időszak utolsó napjaiban is add meglátnunk ezt és add meg azt, hogy minden külsőséget félretéve így készüljünk fel a te fogadásodra.

Te egyengesd lépéseinket, hogy a te akaratod szerint járjunk minden napon. Igéd világosságát gyújtsd fel üszkös szívünkben, hogy erőt meríthessünk, előre tekintsünk és örömmel készülődjünk ünnepelni a Te egyszülött Fiad földre jöttét. Megváltó jött közénk, hogy életünket megtartsa, oltalmazza és megszabadítsa. Add, Uram, hogy az ünneplésünk így legyen teljes, szívünkben méltó helyet készítsünk Megváltónknak.

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. Az Úr közel!” (Fil 4, 4.5.)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: Filippi 4, 4 -7.

Evangélium: Lukács evangéliuma 1, 39 – 56. (Mária éneke)

Az igehirdetés alapigéje: János evangéliuma 1, 19 – 23.

„Ez János bizonyságtétele. Amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: Ki vagy te?” 20 Akkor vallott, és nem tagadott. Ezt vallotta: Én nem a Krisztus vagyok.” 21 Erre megkérdezték tőle: Hát akkor? Illés vagy te?” De kijelentette: Nem az vagyok.” – A próféta vagy te?” Így válaszolt: Nem.’ 22 Ezt mondták tehát: Ki vagy? – hogy választ adhassunk megbízóinknak: mit mondasz magadról?” 23 Erre ő így felelt: Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta.”