„Az Úr erős vára a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben…” (Ézsaiás 25,4)
„Ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt és életre kelt: Tudok nyomorúságodról és szegénységedről…” (Jelenések 2,8 – 9)
Istenem, mindannyian koldusok vagyunk, akik rászorulunk kegyelmedre, ments meg, hogy ne legyünk szegényebbek egy világgal, egy érintéssel, egy társsal, az igaz szeretettel, az őszinte érzésekkel. Semmink sincs, amit ne tőled kaptunk volna, gazdagon élünk a hétköznapokban, mégis szegénységben az értékek között. Terjeszd ki védő szárnyaidat a zivatarban és a hőségben, építs erős várat életünk köré, hogy biztonságban legyünk.
„Ha az Isten íródiák volna
S éjjel nappal mozogna a tolla,
Úgy se győzné, ő se, följegyezni,
Mennyit kell a szegénynek szenvedni.
Aki szegény, az a legszegényebb,
Fázósságát odadja a télnek,
Melegét meg odadja a nyárnak,
Üres kedvét a puszta határnak.
Köznapokon ott van a dologba,
Várt szombatját száz gond nyomorítja,
S ha vasárnap kedvét megfordítja,
Akkor máris hétfő szomorítja.”
(József Attila: Aki szegény, az a legszegényebb)
