„Ezután is csak én leszek! Nincs, aki kezemből kiragadjon, ha én cselekszem, ki másíthatja meg?” (Ézsaiás 43,13)
„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé…” (2Korinthus 5,10)
Isten azt mondta Mózesnek: „Vagyok, aki vagyok!” – „Ehje aser ehje”. Ez Isten titka, nem pusztán a létezésének kijelentése, hanem a cselekvő lét kinyilatkoztatása. Ezért nincs, aki az Ő kezéből kiragadhatna, nincs, aki ezt a kegyelmi cselekedetet és döntést megmásíthatná.
A leplezetlenség, az emberi élet felfedése, az embernek Isten előtt nincsenek titkai. A megtisztuláshoz szükség van ítéletre, parázsra – ahogy Ézsaiás ajkát megérintette a szeráf vízre és lélekre – Nikodémus mélységre – Jézus utasítja Simont „evezz a mélyre” mennyei fényre – Saul száműzetésre – Patmosz.
„Mert mindnyájan leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé…” Ez a mennyek országába való bejutás feltétele.
„Véletlenül lehet igazságot találni, de senki sem lehet véletlenül igaz.” (Hamvas Béla)
