Introitus: Zsolt 48, 2 – 3. 9 – 11. 15.

„Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén. Szépen emelkedik a Sion hegye az egész ország örömére. Amiről hallottunk, azt láttuk is a Seregek URának városában, Istenünk városában: megtartja Isten örökre. Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Isten. Nevedhez méltóan dicsérnek a föld kerekségén, Istenünk, jobbod csupa igazság. Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön örökké, ő vezet minket mindhalálig.”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Mindenható Isten, gondviselő Atyánk!

Te vagy az, aki Fiadon keresztül fénnyel árasztod el életünket és világosságot hozol a sötétség és homály lagymatag ingoványába fúlt szívünkbe. Szentlelkeden keresztül felszítod az érzések lángját és tüzeddel felperzseled és megtisztítod bensőnk bűntől túlburjánzott talaját.

Azonban be kell vallanunk, hogy minden gondoskodásod és ajándékod ellenére mi mégis legtöbbször inkább a lelki sötétséget, a szellemi ürességet és a vakságot válasszuk, mert zavar a fény és megvetjük a mindent leleplező világosságot. Önzésünk, személyes érdekeink, a foggal – körömmel megszerzett előrejutás, az olcsó kényelem és a megalkuvás, a személytelen, felületes élet vezetnek bennünket és úgy gondoljuk nincs szükségünk megvilágosodásra, lelki ébredésre.

Kérünk téged Urunk, ne hagyj bennünket a sötétben tapogatózni, ne engedd, hogy csupán hamis árnyai legyünk önmagunknak, és hogy csak árnyékokat kergessünk, hanem nézd el bűneinket, fogadj vissza magadhoz és tégy bennünket a világosság gyermekeivé, hogy tudjunk örvendezni kegyelmednek és megfürödni egész lényünkkel a megújulás mindent átölelő napsugaraiban. Az Úr Jézus szeretetéért kérünk…

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

Jézus mondja: Én vagyok a világ világossága, aki engem követ nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága. (Jn 8,12)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: Ef 5, 8 – 14.

Evangélium: Mt 5, 13 – 16 (Só és világosság)

Az igehirdetés alapigéje: 1 Kor 6, 9 – 14. 18 – 20.

„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.

Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává. Az eledel a gyomorért van, a gyomor meg az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani.

Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.