Introitus: Zsoltár 84, 5 – 13.
„Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! 6 Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. 7 Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával. 8 Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon. 9 URam, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat! Figyelj rám, Jákób Istene! 10 Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints fölkented személyére! 11 Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni. 12 Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek. 13 Seregek URa, boldog az az ember, aki benned bízik!”
Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!
Bűnvalló imádság:
Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk!
Vegyes érzésekkel jöttünk ma is a te színed elé. Egyrészt örülünk, mert veled ismét találkozunk, másrászt viszont nem tudunk elszakadni az elménket terhelő hétköznapi gondoktól, elhalasztott feladatoktól vagy egyéb nyugtalanító gondolattól és ez szomorkodókká, lehangoltakká, ingerültekké tesz bennünket. Beismerjük előtted Istenünk, hogy legtöbbször hiányzik életünkből a felhőtlen öröm, a boldogság, képtelenek vagyunk észrevenni az élet apró örömeit, áldásait, amelyekkel te ajándékozol meg bennünket, mert hagyjuk, hogy félelmeink, panaszaink, elégedetlenségünk leterheljenek és lefárasszanak. Ebben az áporodott, fakó, kiégett, belefásult világban nehéz rád figyelni és nehéz meghallani a te evangéliumodat, az új életet adó örömhírt. Inkább hagyjuk, hogy belesüppedjünk a csüggedés, reménytelenség és borulátás ingoványába és könnyebb bezárkózni saját énünk omladozó bástyáiba. Kérünk téged Istenünk, ments ki bennünket ebből az erőtlen, céltalan állapotból, hogy felismerjük a szeretetet, amellyel közel jössz hozzánk, ebből a szeretetből merítsünk és töltsük fel lemerült tartalékainkat és ezt adjuk tovább mi is egymásnak, hogy ezáltal elhintsük egymás között is a boldogság magvait.
Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!
Kegyelmi ige:
„Arról ismerjük meg a szeretetet, hogy Jézus az Ő életét adta értünk.” (1Jn 3, 16)
Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!
Epistola: 2Korinthus 1, 3 – 7.
Evangélium: János evangéliuma 12, 20 – 26. (A földbe esett búzaszem)
Az igehirdetés alapigéje: János evangéliuma 6, 47 – 51.
„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van. 48 Én vagyok az élet kenyere. 49 Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. 50 De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: 51 Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.’