Introitus: Zsoltár 1.
„1 Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, 2 hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. 3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. 4 Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. 5 Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében. 6 Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.”
Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!
Bűnvalló imádság:
Mindenható Isten, gondviselő Atyánk!
A te szent Fiad arra tanít minket, hogy „ne tartozzunk egymásnak semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressük.” Ismerjük akaratodat, szép beszédeket gyártunk erre a témára, viszont ennek megtétele mindig nehéz. Kérünk téged Te add meg a kellő hitet ahhoz, hogy elszakadva ezen világ anyagias gondolkodásmódjától, meglássuk az örök élet felcsillantott kincsét. Ezáltal pedig, láttasd meg velünk hatalmas kegyelmed és szereteted amellyel elküldted egyszülött fiad, hogy elvezessen bennünket a Te országodba. Ebben a szeretetben növekedve add meg a tenni akarás kényszerét nekünk, hogy képesek legyünk ne csak Hozzád fordulni, hanem általad felebarátunk felé is, főleg akkor amikor szükségben szenved. Alázatosan kérünk, tedd igédet személyessé számunkra. Formálj át, tisztíts meg bennünket, és a munkát, amit elkezdtél, végezd tovább kegyelmesen bennünk.
Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!
Kegyelmi ige:
„Nem az a szeretet, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy Ő szeretett minket és elküldte az Ő Fiát engesztelésül a mi bűneinkért.” (1 Jn 4, 10)
Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!
Epistola: Rómaiakhoz írt levél 14, 17 – 19.
Evangélium: Márk evangéliuma 12, 28 – 34.
Az igehirdetés alapigéje: Efézus 5, 15 – 20.
„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16 kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. 17 Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. 18 Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, 19 mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, 20 és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.”