Introitus: Zsolt 121.

„Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? 2 Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. 3 Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. 4 Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője! 5 Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől. 6 Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. 7 Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. 8 Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Mindenható Isten, gondviselő Atyánk!

Hálás szívvel szeretnénk megállni előtted Istenünk, hiszen sok minden van, amit meg kell neked köszönnünk, hiszen te nap mint nap megadod azt amire életünknek szükség van. Beismerjük, hogy néha túl sokat is kapunk tőled és azt meg sem érdemeljük, mert számító, érdekemberek vagyunk, irigyek, önzők és legtöbbször kapzsiságunk megakadályoz az őszinte szeretet gyakorlásában. Nehezen elégszünk meg azzal, amit te ajándékozol vagy felkínálsz, mi mindig többre és másra vágyunk. Minden erőnkkel és eszközzel földi jólétünk megteremtésén fáradozunk, hogy gazdagságunkkal dicsekedjük mások előtt, társadalmi státuszunk és egonk ezzel is növekedjék és kivívjuk az emberek elismerését. A kényelembe menekülünk félelmeink, szorongásaink elől és divatos köntösök alá rejtjük hibáinkat, csalóka, hamis önmagunkat. Bocsáss meg nekünk, hogy igazán nem tudunk neked hálát adni, mert mi úgy tartjuk, hogy mindaz, amink van a mi munkák és ügyességünk eredménye és nem a Te áldásaid gyümölcse. Bocsátsd meg azt is Istenünk, hogy önzőségünk azt diktálja, hogy Neked semmit se adjunk, legfeljebb megmaradt fölöslegünket, azt a pár morzsadarabot, ami lehull gazdagon megterített asztalunkról, ha ugyan azt is nem sajnáljuk tőled. És kérünk bocsátsd meg azt, hogy ilyenekké váltunk és képtelenek vagyunk teljes szívvel visszatérni tehozzád.

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Aki ültet és aki öntöz: egyek és mindenki a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”

(1Kor 3, 8 – 9)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: Rm 8, 31 – 39.

Evangélium: Mt 13, 1 – 8. 18 – 23. (A magvető)

Az igehirdetés alapigéje: Ézsaiás 62, 1. 6 – 7. 10 – 12.

„Nem hallgathatok Sion miatt, nem nyughatom Jeruzsálem miatt, míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény, és szabadulása, mint az égő fáklya.

Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam. Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel! Ti, akik az URat emlékeztetitek, ne legyetek némák! 7 Ne engedjétek, hogy néma maradjon, amíg helyre nem állítja, és dicséretének helyévé nem teszi Jeruzsálemet a földön.

Vonuljatok, vonuljatok ki a kapukon, készítsetek utat a népnek! Töltsétek, töltsétek föl az országutat, hányjátok le róla a köveket, állítsatok útjelzőket a népek között! 11 Hírül adta az ÚR a föld széléig: Mondjátok meg Sion leányának: Jön már Szabadítód, vele jön szerzeménye, előtte jön munkája eredménye. 12 Szent népnek nevezik őket, az ÚR megváltottainak, téged pedig sokat látogatott városnak hívnak, nem leszel elhagyatott!”