Introitus: Zsoltár 50, 1. 4 – 6. 14 – 15. 23.

„Ászáf zsoltára. A hatalmas Isten, az ÚR szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig. 4 Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét. 5 Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem! 6 Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. 14 Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! 15 Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem. 23 Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Urunk, Istenünk, alázattal állunk meg előtted és beismerjük, hogy parányi porszemek vagyunk hatalmas, végtelen teremtett világegyetemedben. Emberek vagyunk, akik nemcsak a tér dimenziója, de az idő múlása alá is vettettünk. Tudjuk Urunk, hogy egyszer búcsút kell vennünk e földi világtól, de mégse aggaszt bennünket az, hogyan is fogunk majd megállni előtted. Itteni környezetünkben biztonságban érezzük magunkat, magunk urai vagyunk, rendelkezhetünk sorsunk felett és el sem képzeljük, hogy lehet másképp is. Szeretet helyett a büszkeség és gyűlölet falait építjük magunk köré, segítség, gondoskodás, megértés helyett az önzés bástyáiba menekülünk. Pedig rövidre szabott életünket nem a rohanás, nem a hajsza, nem a felgyorsult sablonvilág követése kéne kitöltse, hanem helyet kellene szorítani a mértékletességnek, az egymással való foglalkozásnak, a megnyugtató csendességnek. Urunk, itt állunk letörve, szomorúan, hiszen bűneink súlya eszünkbe juttatja az elmúlást. Add, hogy ne pazaroljunk, hanem megtanuljunk bölcsen gazdálkodni kimért időnkkel. Szent Fiadért, az Úr Jézus Krisztusért kérünk…

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (1Péter 1, 13)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: Római levél 8, 18 – 23.

Evangélium: Máté evangéliuma 25, 31 – 46. (Az utolsó ítéletről)

Az igehirdetés alapigéje: Jelenések könyve 2, 8 – 10.

„A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt: 9 Tudok nyomorúságodról, és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. 10 Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”