Introitus: Zsoltár 85, 2 – 8.

„Megkegyelmeztél, URam, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát. 3 Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. 4 Visszatartottad nagy haragodat, elfojtottad haragod hevét. 5 Fordulj felénk, szabadító Istenünk, ne haragudj ránk többé! 6 Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod? 7 Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek? 8 Mutasd meg, URam, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást!”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Magasságos Istenünk, mennyei édes Atyánk!

Kérünk bocsátsd meg nekünk, hogy sokszor olyan süketeknek bizonyulunk és képtelenek vagyunk meghallani a Te szavad. Gyakran megesik, hogy kényelmesebb nekünk nem igéd szerint élni, vagy pedig úgy magyarázni igédet, ahogyan mi szeretnénk hallani, a bűnt eltakarni, nem észrevenni, hanem csupán az ajándékokat, a jó dolgokat elfogadni. Amikor a pillanatnyi érdek megkívánja, akkor ingadozunk kiállni melletted és igazságod mellett. Sokszor így van ez Fiad eljövetelével, az Ő elfogadásával is. Tudjuk, hogy Őáltala hívsz minket, közel akarsz vonni magadhoz, de amikor azt kéred, hogy szabaduljunk meg a bűntől, és ha kell, tudjunk nemet mondani a kísértéseknek, a csábításoknak, akkor elbizonytalanodunk, gondolkodóba esünk, vagy méltatlankodunk, zúgolódunk, vádolunk, amiért ilyen nagy terhet teszel vállunkra. Pedig szent Fiadban elküldted számunkra a legnagyobbat, a Szabadítót, a Megváltót és általa új életre akarsz vezetni. Kérünk, láttasd meg ezt velünk, hogy ne habozzunk elfogadni és befogadni téged.

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön!”

(Zsolt 85,10.)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: 1 Korinthus 4, 1 – 5.

Evangélium: Máté evangéliuma 11, 2 – 10.(Keresztelő János kérdése és Jézus válasza)

Az igehirdetés alapigéje: Ézsaiás 40, 1 – 8.

„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. 2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért. 3 Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! 4 Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! 5 Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az ÚR maga mondja ezt. 6 Egy hang szól: Kiálts! Én kérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. 7 Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. – Bizony csak fű a nép! 8 Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.”