Introitus: Zsoltár 119, 89 – 93. 105.

„URam, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég. 90 Nemzedékről nemzedékre megmarad igazságod. Megszilárdítottad a földet, ezért áll. 91 Döntéseid szerint áll ma is, mert téged szolgál a mindenség. 92 Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban. 93 Sohasem felejtem el utasításaidat, mert azokkal éltetsz engem. 105 Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk!

Szükségünkben Hozzád kiáltunk, hiszen nincs más akihez menekülhetnénk. Feltárjuk előtted gondolatban és cselekedetben elkövetett bűneinket, magunkba zárt hétköznapi aggódásainkat, a hiány legmélyebb fájdalmait és mindazt a szorongást, ami gúsba köt és megbénítja lelki fejlődésünket. Naponta mosolyba rejtve mutatjuk meg a világnak, hogy minden szép és jó, minden elérhető eszközzel pótolni szeretnénk mélységes szomorúságunkat, azonban legbelül mégis csillapíthatatlan szellemi éhség és szomjúság gyötör. Kérünk téged Istenünk, hogy enyhítsd lelki szükségünket. Teremts bennünk csendet és harmóniát, hogy ne akarjunk Téged is pótolni világunk felkínált lehetőségeivel, hanem találkozni akarjunk veled. Adj nekünk türelmet és időt, hogy a Te igédben felfedezzük azt az üzenetet, ami felüdíti megüresedett, kiégett lelkünket és meggyógyítja mindazokat a kóros tüneteket, amelyeket fogyasztói társadalmunk hamis világának köszönhetünk. Adj nekünk vágyat arra is, hogy téged befogadjunk szívünkbe, hogy ne csupán vendég legyél a mi életünkben, hanem állandó utitárs.

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek.”

(Jak 3, 18)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: Zsidók 4, 12 – 13.

Evangélium: Lukács evangéliuma 8, 4 – 15. (A magvető)

Az igehirdetés alapigéje: Apostolok Cselekedetei 16, 9 – 15.

„Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: ,,Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!” 10 A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot. 11 Elhajóztunk tehát Tróászból; egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap meg Neápoliszba, 12 onnan pedig Filippibe, amely Macedónia vidékének első városa, római település volt. Néhány napot ebben a városban töltöttünk. 13 Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz. 14 Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. 15 Amikor pedig házanépével együtt megkeresztelkedett, azt kérte: ,,Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!” És kérlelt bennünket.”