Introitus: Zsolt 147, 3 – 6. 11 – 14.

„Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. 4 Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek. 5 Nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan. 6 Támogatja az ÚR az alázatosakat, de porig alázza a bűnösöket. 11 Az istenfélőkben gyönyörködik az ÚR, azokban, akik az ő szeretetében bíznak. 12 Jeruzsálem, dicsőítsd az URat, Sion, dicsérd Istenedet! 13 Mert ő erős zárakat tett kapuidra, megáldotta benned lakó fiaidat. 14 Békét szerzett határaidon.”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Mindenható Isten, gondviselő Atyánk!

Félszegen és botladozva haladunk azon az úton, amelyet Te adtál elénk és legtöbbször elszomorodunk, mert azt látjuk, hogy nagyon keskeny és túl göröngyös ez az ösvény. Nem vesszük észre, hogy útirányunk az üdvösség felé tart és Te azért indítottál el ezen cél felé, mert terved van a mi életünkkel. Ehelyett inkább hátra tekintünk, oldalra figyelünk, a régi énünk kényelme csábítóbbnak tűnik számunkra, nem szeretnénk változtatni, vagy a változásba túl sok erőt és energiát fektetni. Pedig Te már kiszakítottál a kárhozatra ítélt környezetből, tisztára mostál, erőt és biztonságot adtál az újrakezdésre. Vakok vagyunk, ha ezt nem látjuk be és vakságunk rontja a veled való kapcsolatunkat is. Kérünk téged Istenünk, hogy továbbra is munkáld bennünk a megtérést és a helyes, feléd vezető útra való rátérést. Indíts önvizsgálatra, hogy lássuk meg hibáinkat, eltévelyedéseinket, halljuk meg a Te hívó szavad és reménységet adó Igéd, hogy ezáltal testben lélekben megváltozhassunk és új emberünk ebből a boldogító táplálékból növekedjék és erősödjék.

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt.” (Ézs 42, 3)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: Ap Csel 9, 1 – 9.

Evangélium: Mk 7, 31 – 37. (A süketnéma meggyógyítása)

Az igehirdetés alapigéje: 2Királyok 20, 1 – 7.

„Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben! 2 Ezékiás pedig arcát a fal felé fordította, és így imádkozott az ÚRhoz: 3 Ó, URam, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt.

4 Ézsaiás még a város közepére sem ért, amikor így szólt hozzá az ÚR igéje: 5 Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem fejedelmének: Így szól az ÚR, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak, három nap múlva már fölmehetsz az ÚR házába. 6 Megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítalak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak önmagamért és szolgámért, Dávidért. 7 Majd ezt mondta Ézsaiás: Hozzatok egy csomó préselt fügét! Odavitték és a kelevényre tették; a király pedig életben maradt.”