Introitus: Zsoltár 31, 20 – 25.

„Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. 21 Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől. 22 Áldott az ÚR, aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban! 23 Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért. 24 Szeressétek az URat, ti hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az ÚR, de kamatostul megfizet a gőgösöknek. 25 Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az ÚRban reménykedtek!”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság: (Luther Márton)

Mindenható Isten! Én nyomorult, bűnös ember, megvallom előtted sok gonoszságomat és hiábavaló gondolatomat; sok szükségtelen szavamat, egész hitvány, vak életemet, s a magam iránt való nagy szeretetemet. Közel se voltam olyan istenes, mint amilyennek mutattam magamat. Inkább hallgattam szenvedélyeimre, mint a Szentlelked hűséges figyelmeztetéseire. Mindez utálatos előttem, és őszintén bánom bűneimet. Mivel kegyelmi időm még tart, téged kereslek; bocsásd meg, Jézus Krisztus! Biztosíts arról, hogy elnyerem a bűnbocsánatot, így meghalok önmagamnak és élhetek akaratod szerint. 

Úr Istenem! Bennem egész bizonyosan nem lakik semmi jó, képességem a semmivel egyenlő, értelmem hibás, sőt sokszor értelmetlen. Kegyességem csupán számtalan szennyfolt, amit nem lehet a kirakatba tenni. Minden, ami bennem van, csak hitványságok gyűjteménye. És milyen sokra vittem, amikor nem találok magamban mást, csupán romlottságot. 

Uram, íme ilyen vagyok én! Könyörgök neked, mezítelenítsd le gonosz természetemet, szülj újjá, tégy engem egészen mássá, tégy a te szabad, félelem nélküli, igaz gyermekeddé! 

Szerető Uram, végy a gondjaidba, tégy engem benned valamivé!

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Akik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek maguknak és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit által.” (Tim 3,13)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: 1Korinthus 9, 24 – 27.

Evangélium: Máté evangéliuma 20, 1 – 16. (A szőlőmunkások)

Az igehirdetés alapigéje: 2Korinthus 6, 11 – 16.

„Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak: 12 nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra. 13 Viszonzásul pedig, mint gyermekeimhez szólok: tárjátok ki ti is szíveteket. 14 Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? 15 Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? 16 Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: ,,Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.”