Húsvét 2. napja V. „Krisztus feltámadt!”

Introitus: Zsoltár 17, 5 – 7. 26 – 29.

„Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! 4 Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. 5 Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. 6 A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. 7 Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. 27 A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. 28 A nyomorult népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod. 29 Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben.”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Urunk, Istenünk!

Te látod azt, hogy mennyire bűnös és engedetlen gyermekeid vagyunk. Nekünk mindig szükségünk van a kézzelfogható, az érzékekkel megtapasztalható, az ésszel felfogható dolgokra, hogy így jussunk bizonyosságra, hogy így találjuk meg a biztonságot. Nem azzal foglalkozunk, hogy hitben ragadjunk meg Téged, hanem minél helytálóbb magyarázatokat keresünk és így közeledjünk Hozzád. Viszont így az út nehéz. Könnyen elbukunk, hitünk nagyon könnyen meginog, és nem ritka, hogy kétkedéssel tekintünk Feléd és a feltámadás csodája felé is. Kérünk téged nyisd meg az értelmünket, hogy ne a földi dolgok realitásába zárva élhessünk és bízzunk, hanem abban a reménységben is, amelyet Te táplálsz bennünk. Add megértenünk a valódi evangéliumot. A feltámadás csodáját ne értelemmel, hanem hittel fogadjuk be, hogy az életünk minden pillanatában erőforrás legyen hitünk táplálására.

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Ne félj: én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.”

(Jel 1, 17 – 18)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: 1Korinthus 15, 50 – 58.

Evangélium: Lukács evangéliuma 24, 13 – 28. (Az emmausi tanítványok)

Az igehirdetés alapigéje: Ézsaiás 25, 6 – 9.

Készít majd a Seregek URa ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult újborokból. 7 Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. 8 Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. – Ezt ígérte az ÚR! 9 Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az ÚR, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!”