„Az ő sebei árán gyógyultatok meg.” (Ézsaiás 53,5)
„Jézus meg fog halni a népért és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.” (János 11, 51 – 52)
Szomorú igazság az, hogy amíg valaki szorosan, önzetlenül mellettünk van, nem igazán értékeljük. Természetes, sőt magától értetődő, hogy sok mindent megtesz értünk köszönet nélkül, számunkra láthatatlan szeretetével és odaadó munkájával naponta kényezteti a lelkünk viszonzás nélkül, sokszor helyettünk fáradozik és szenved, viseli és összeszorított foggal cipeli a terheket, minden megbecsülés nélkül.
Észre sem vesszük, hogy ebben az önmagát felemésztő tűzben, miközben ő egyre fogy, egyre gyengébb, egyre fáradtabb, mi kinőjük önmagunkat. A szeretet fájó sebeit kapta, azért, hogy mi meggyógyuljunk. Tisztességes ez?
