Isten megteremtette a Földet, hogy ne csak lakóhelyem, hanem az otthonom legyen. Erről én legtöbbször elfeledkezem: szemetelek, írtok, kedvtelésből és szórakozásból gyilkolok, kizsákmányolok, kínzok, felelőtlenül pazarolok, szennyezek, lábbal taposok és sötét foltot hagyok magam után a természeti rendszerben.

Isten megformálta a növény és állatvilágot, megformált engem is: az embert. Nem sok feladatot bízott rám – műveljem és őrizzem – de még erről a kevésről is elfeledkezem, inkább felélem és másra hárítom a felelősséget vagy hetyke legyintéssel tovább megyek, mert nem az én dolgom.

Isten szolgává formált, hogy szeretettel forduljak ahhoz, amit ajándékba kaptam, de én úgy teszek mintha minden az én tulajdonom, birtokom volna és mindent az uralmam alá hajtok.

Isten bölcsességet adott, hogy megtanítsam gyermekeimet a megszelídítés és felelősség művészetére, de én erről is elfeledkezem, mert naponta sok fontosabb teendőm van.

Uram, a lényeges dologokról megfeledkezem, nem akarom látni őket és az eltékozlott pillanatok előbb utóbb ellenem fordulnak. Túl sokat beszélek és kevés jót cselekszem.

Késő lesz majd kétségbeesetten kiáltani és változtatni, de Te nem feledkezel meg rólam. Kérlek formálj ugyanolyanná, amilyen kezdetben voltam. Benned van az én bizalmam és ha sikerül megmentenem azt, ami valódi érték, akkor nagy jutalmat kaptam.