Urunk! Hálatelt szívvel állunk meg most is előtted, hiszen annyi minden van amiért köszönettel tartozunk neked. Te megadtad nekünk az erőt és az egészséget, hogy befejezhessük munkánkat és örvendezhessünk kétkezi fáradozásunk gyümölcseinek. Te megadod nekünk a megterített asztal biztonságát és örömét, hogy legyen mindennapi kenyér az asztalon. Te megadod, amire a termőtalajnak szüksége van, hogy minden igyekezetünknek meglegyen az eredménye. Te őrködsz életünk, gazdaságaink, közösségeink felett, hogy azt semmiféle kár vagy pusztítás ne érje. Mégis Urunk, beismerjük azt, hogy ennyi jóság ellenére is elégedetlen emberek vagyunk, mert nehezen elégszünk meg azzal, amit te ajándékozol vagy felkínálsz, mi többre vágyunk. Szeretünk halmozni és pazarolni is, mert úgy gondoljuk, hogy ez tesz bennünket gazdaggá. Elfeledkezünk azokról, akiknek nincsen otthonuk, akiknek csupán ünnepkor jut terített asztal vagy egy falat kenyér, nem veszünk tudomást azokról sem, akik szenvednek, akiknek csupán puszta életük minden vagyonuk, semmi egyebük nincs.

Kérünk ments meg a hamis önbizalom csapdájától, a jólétből fakadó nemtörődömség és közöny érzésétől és adj nekünk szeretettől átitatott nyitott szíveket.