„Ha elesik valaki, nem kel – e föl? Ha helytelen útra tér, nem fordul – e vissza?” (Jeremiás 8,4)
„Jézus mondja: Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el…” (János 6, 37)
Istenünk! Megbotlottunk vétkeink elénk gördülő szikláiban, elestünk és porba hullva nem volt, aki felsegítsen.
Életünk tehervonatként vakvágányon rohan dübörögve és feltartóztathatatlanul a pusztulás felé, de ki tudná megfékezni vagy megállítani?
Szobánk csendjében tehetetlenül és gombóccal a torkunkban szemléljük a járvány megállíthatatlannak tűnő tombolását és talán az az érzésünk, hogy elbuktunk, kudarcot vallottunk.
Segíts meg, hogy benned bízzunk és hozzád menjünk: félelmeinkkel, keserűségünkkel, hitetlenségünkkel, mert nem küldesz el bennünket.
Emelj fel, hogy ismét rád tekintsünk.
