„Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van – e köztük értelmes, aki keresi az Istent.” (Zsoltár 14,2)
„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róma 12,2)
Hieronymus Bosch víziószerű festményeiben az emberek ábrázolásánál gyakran használt rút, groteszk alakokat, mintegy kifejezve az emberi jellem torzulásait, abnormis valóságát. Talán nevetségesek ezek az alkotások, talán ijesztőek és félelmetesek, vagy csak egyszerűen az ember beleborzong saját csúf ábrázatának felismerésébe, társadalmának idomtalan, rendellenes rendszerébe, lelkének borzalmas útvesztőibe.
Fantázia? Szatíra? Pellengérre állított tulajdonságok, szociális jelenségek vagy az Istenről lemondott, Őt nem kereső, értelem nélküli ember pokoljárása? A bolondok hajóján megtett utazás a beszűkült és céltalan lét felé?
A Szentírás különbséget tesz balgaság és bölcsesség között, manapság viszont, mintha összemosódott volna ez, sok más egyébbel együtt. A balgaság minden szinten teljes leépülést jelent, a bölcsesség az értelem világossága, az a tudás, amely által az ember képes választani jó és rossz között.
