Felpörgetett, időhiánnyal küszködő világunkban villámgyorsan terjednek az információk, hírek, álhírek, rémhírek, pletykák. Egy hír legyen bombasztikus, ütős és persze rövid, nincs időnk a részletekkel, a körítéssel, a mélyebb tartalommal, manipulatív céljával foglalkozni vagy utánajárni a közlés valóságalapjának. A lényeg, hogy hasson, villámgyors érzéseket és véleményt generáljon vagy szuggeráljon: empátiát vagy gyűlöletet, gyors cselekvési késztetést vagy közömbösséget. Naponta nem csak a médián keresztül terjednek a hírek, hanem a közlés szintjén mi is híreket adnunk és kapunk, véleményt formálhatunk és kimondhatunk. Elvileg megtehetjük ezt szabadon. Elvileg a szólásszabadság a mi jogunk. Gyakorlatilag, tudjuk, hogy a bárminemű és formájú cenzúra működik, csakúgy, mint a többségi nézet megkérdőjelezéséből fakadó megbélyegzés, elhallgattatás, kirekesztés. Manapság, úgy érzem ezt nem kell sokat ragozni… Szóval, szabad vélemény formálás!? Otthon, a négy fal között, esetleg. Az igazság kimondása egyenlő egyfajta keresztre feszítéssel.

Megnyugtató és reményt adó, hogy bár Isten Igéje nincs bilincsbe verve. Ez nem egy nézet, vélemény, ideológia, hanem Isten Igéje „élő és ható”. Bárcsak Uram, a Te Igéd terjedne olyan gyorsan, mint manapság a félrevezetés.