„Felhangzik még a vidám örvendezés hangja, a vőlegény és a menyasszony hangja és azoké, akik így énekelnek: Adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert örökké tart szeretete!” (Jeremiás 33, 11).
„Jézus ezt mondta nekik: Vajon böjtölhet – e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek.” (Márk 2,19)
Krisztussal együtt élni akkor lesz felhőtlen öröm és boldog ének, ha erős a kötelék, rendíthetetlen az alap. A kép pontos, olyan ez az együttélés, mint a házasság. Nem, mint a partneri kapcsolat, az élettársi viszony vagy a világi hatóság által elfogadott határozat, hanem mint a házasság, amely Isten előtt köttetik meg és nem a meghívottak száma szentesíti, értékét az Istenbe és egymásba vetett bizalom adja meg és nem a boríték vastagsága, a „holtomig, holtáig” esküt az Istentől jövő áldás ajándékai, úgymint szeretet, kölcsönös megbecsülés, felelősség, hűség, odafigyelés, őszinteség, segítés, tisztaság teszik teljessé és működővé.
Amíg a vőlegény – Krisztus – velünk van, addig örülünk, mert a köteléket a mélységes szeretet tartja szorosan, ha Ő hiányzik, akkor véget nem érő böjt lesz az együttélés. Folytonos felkészülés, várakozás, de hiányozni fog a beteljesülés.
