„Mert jó az Úr, örökké tart szeretete és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsoltár 100,5)
„De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket…” (Titusz 3,4-5)
A jó akarása, a szeretet és a hűség talán életünk alapja és mozgatórugója. Ha valamelyik hiányzik, akkor fogyatékos, satnya az életünk, ha mindenik hiányzik maga a pokol és a pusztulás.
Képzeljük csak el:
– lehet – e jóság nélkül élni?
– lehet – e szeretet nélkül élni?
– lehet – e hűség nélkül élni?
Valószínű lehet, de minek? Mit ér a rosszba, gyűlöletbe, hűtlenségbe, képmutatásba, meghunyászkodásba, féktelen haragba, felszínességbe, mértéktelen kapzsiságba és önzésbe fulladt élet?
Isten ezekre akar megtanítani: jóság, szeretet, hűség.
Gyakoroljam a jóságot mások támogatására, felemelésére, Édenkertem szebbé és jobbá tételére.
Gyakoroljam a szeretetet Isten és egymás iránt, hogy ne hagyjak helyet a rosszindulatú kritikának, gyáva gyűlöletnek, másokat megalázó és lenéző egoizmusomnak.
Gyakoroljam a hűséget Istenem és hitem iránt, szülőföldem és nemzetem iránt, házastársam, gyermekeim, unokáim és barátaim iránt.
Talán erről szól az élet. Isten adjon erőt ehhez!
