„Teljesedjék be rajtam irgalmad, hogy éljek…” (Zsoltár 119, 77)
„Simon anyósa lázasan feküdt és azonnal szóltak felőle Jézusnak. Ő pedig odalépve megfogta a kezét és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz…” (Márk 1, 30 – 31)
Uram, ha számon tartod naponkénti bűneimet, ha felrovod vétkeimet, akkor büntetést és halált érdemelnék, hiszen sok hibám van: szeretetlenség, hazugság, hiúság, kérkedés, nyerészkedés, kapzsiság, szitkozódás, mértéktelenség, hitetlenség, közöny és még sok más, ami lelkiismeretemet terheli. Ezek miatt, mint betegségben lelkem erőtlenül lázban ég, mert szeretne szabadulni tőlük, de bűneim naponta porba sújtanak és uralkodnak felettem.
Élni szeretnék és a Te megbocsátó irgalmad arról tesz bizonyságot, hogy nem akarod a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.
Kérlek szabadíts meg bűneim lázas kínjaitól, fogd meg a kezem és állíts talpra, hogy hálát adhassak mindennap a benned elnyert új életért!
