„Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet mindennap.” (Zsoltár 35, 28)
„A tanítványok nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe, mindig a templomban voltak és áldották az Istent.” (Lukács 24, 52 – 53)
Aki találkozik Istennel, annak megváltozik a világképe, magatartása, szókincse, beszéde. Hazugság helyett igazságról beszél, panasz helyett dicséretet, szitkozódás, átkozódás helyett áldást mond.
Így lesz az egész ember Istené, a nyelv valódi kinccsé, az élet örömtelivé.
