„Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan, ki tudná kiismerni?! Én, az Úr vagyok a szívek ismerője, a vesék vizsgálója, mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek gyümölcse szerint megérdemli.” (Jeremiás 17, 9 – 10)

„Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És ekkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.” (1János 3, 19 – 20)

Ismerem a napi rutint, de a családtagjaimat mikor fogom megismerni?

Ismerem a technikai fejlődés minden vívmányát, de a maradandó érzéseket mikor fogom megismerni?

Ismerem a testem minden rezdülését, ha egészséges és ha beteg, de a szívem rejtelmeit mikor fogom megismerni?

Ismerem a „robotolok, hajtok, öklözök, nincs időm, talán…” fogalmakat, de az igazságot mikor fogom megismerni?

Ismerem a tévéképernyőről és a médiából mások életét, de a sajátomat mikor fogom megismerni?

Ismerem könyvekből a szeretet, megbánás, együttérzés, segítőkészség líraiságát, de a tükörből visszaköszönő őszinte tekintetet mikor fogom felismerni?

Ismerem a világban uralkodó fizikai törvényeket, de a természet csodáját mikor fogom megismerni?

Ismerem mások hibáit, félrelépéseit, vétkeit, de a magam számtalan bűnét mikor fogom felismerni?

Ismerem a Szentírás minden szavának üzenetét, de az élő Ige egészséges gyümölcseit mikor fogom magamban felismerni?

Ismerlek Téged, Istenem, de általad önmagammal mikor fogok megismerkedni?

Istenem, Te ismersz engem és Te mindent tudsz, segíts, hogy életem ne csak árnya legyen saját valómnak.