“Új szívet adok nektek…” (Ezékiel 36, 26)
“És világosítsa meg lelki szemeiteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között…” (Efézus 1, 18)
Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
(Saint Exupéry)
Amit a szem nem lát, a szív azt is érzi.
– Próbáljunk meg ne a szemünkkel látni, hanem a szívünkkel.
– Próbáljuk meg lehunyni a szemünket és megfeledkezni mindarról, ami körbe vesz. Nyissuk meg a bennsőnket, hogy lelkünkkel kezdjük szemlélni a világot.
– Próbáljuk meg ne az érzékeinkkel megtapasztalni a bennünket körülvevő fizikai világ síkjait, hanem a lelkünkkel megragadni és megérteni azt.
Ez persze bátor lépés és kihívás, feladat és gyakorlás egyben, megvannak a lépései – mint a fa, amely gyümölcsöt terem – először gyökeret ereszt, rügyet fakaszt, virágot bont, majd csak azután jön a gyümölcs.
A lélek és a lelkiség az, amit különböző okokból kifolyólag elnyomunk magunkban. Mintha félnénk, rettegnénk tőle…
