Isten bizonyságtételre hív bennünket. Tanúk vagyunk. Szem és fültanúi Isten cselekvő szeretetének. Ahhoz, hogy tanúkká váljunk szükségünk van a látó és halló hitre, amely mélyen gyökerezve lelkünkben, rendet rak és szétválasztja profán dolgainkat a szent dolgoktól. Ha a kegyelmes Atya szeretete átjárja egész életünket, akkor ezt az örömhírt adjuk tovább gondolkodásunkkal, érzéseinkkel, tetteinkkel, hozzáállásunkkal. Önmagunk válunk bizonyságtétellé és a belőlünk feltörő szeretet erejét érezni fogja minden teremtmény. (Figyelem! Ismétlem „minden teremtmény” – lásd a Teremtés könyvének első két fejezetét.)

„Az evangéliumot megérteni annyi, mint nem a tanítást, hanem a normális ember élettechnikáját megérteni.“ (Hamvas Béla)