Introitus: Zsolt 74, 1 – 3. 8 – 11. 20 – 21.

„Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod legelőd nyája ellen? 2 Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a néptörzsre, amelyet megváltottál, a Sion hegyére, amelyen laktál! 3 Irányítsd lépteidet a régi romokra! Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt! 8 Igázzuk le őket egészen! – mondták magukban, és fölperzselték az országban Isten minden hajlékát. 9 Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még? 10 Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség? 11 Miért tartod vissza kezedet? Emeld föl jobbodat, végezz velük! 20 Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország legeldugottabb helyei is! 21 Ne maradjon meggyalázva az elnyomott, dicsérje nevedet a nyomorult és a szegény!”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Mindenható Isten, gondviselő Atyánk!

Te irgalmas és megbocsátó Isten vagy, aki nem vétkeink szerint bánsz velünk, hanem szeretettel átölelsz és megtisztítasz bennünket, hogy egész életünk neked tetsző, áldott gyümölcsöket teremjen saját szellemi életünk fejlődésére, a te dicsőségedre és felebarátaink javára. Beismerjük azonban bűnbánó, alázatos lélekkel, hogy legtöbbször képtelenek vagyunk a jó, példaértékű életre, mert szeretet helyett inkább a gyűlölet, segítségnyújtás helyett inkább az irigység, megbocsátás helyett inkább a megtorlás és büntetés vezet cselekedeteinkben és ez jelenti számunkra az elégtételt. Kutatjuk és jóleső érzéssel nyugtázzuk mások hibáit, azonban önmagunkkal toleránsak és elnézők vagyunk, mert azt gondoljuk, hogy minden téren mi vagyunk a legmakulátlanabbak. Így viszont nehéz józan önismeretet tartani, megvizsgálni szívünk – lelkünk mélységeit, elhagyni hibáinkat és nélküled nehéz megváltozni is.

Kérünk Téged ne nézd betokosodott, bűnre hajlamos életünket, hanem Szentlelked erejében bízva Te munkáld bennünk a változást, hogy szeretni tudjunk ott, ahol éhség és hiány van, békét teremtsünk ott, ahol békétlenség és háborúság van, összekössünk ott, ahol széthúzás és egyetnemértés van. Az Úr Jézus szeretetéért…

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.”

(Zsolt 33,12)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: Rm 9, 1 – 8.

Evangélium: Lk 19, 41 – 47. (Jézus siratja Jeruzsálemet)

Az igehirdetés alapigéje: Jelenések 21, 22 – 27.

„Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma. 23 Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: 24 a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. 25 Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. 26 A népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, 27 tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.”