Introitus: Zsolt 40, 9 – 12.

„Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. 10 Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, URam! 11 Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt. 12 URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen!”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Mindenható Isten, gondviselő Atyánk!

A Te szent Fiadban, az úr Jézus Krisztusban biztos alapra helyezed életünket, hogy szilárdan megálljunk hitünkben, ne essünk egy hamis világ csapdájába, ne tévelyegjünk el és ne roppanjunk össze az élet legtöbbször kegyetlen viharai között. Talentumokkal, testi – lelki javakkal, képességekkel ajándékozol meg, hogy azokat hasznosítsuk saját fejlődésünkben, boldogulásunkban, gyarapítsuk embertársaink javára is és a Te dicsőségedre. De bennünket Urunk legtöbbször csupán önzésünk, csökönyösségünk, konokságunk, irigységünk vezet, ezért a tőled kapott kegyelmi ajándékokat inkább saját érdekünkben, saját jólétünk kamatoztatására, saját akaratunk véghezvitelére használjuk fel. Nem kell a tőled kapott biztonság és ezért gyakran elbukunk. Nem kellennek a tőled kapott szeretetből fakadó feladatok sem, elbújunk elölük és úgy gondoljuk, hogy elmenekülhetünk az elvárások és a számonkérés elől. Beismerjük és bánjuk Urunk bűneinket, azt, hogy néha hanyag és figyelmetlen szolgáid vagyunk, bánjuk azt, hogy inkább pózolunk vagy színlelünk, mintsem cselekednénk és bánjuk azt is, hogy nagyon sokszor kiábrándítunk téged felszínességünkkel és hamisságunkkal, ezért fordulunk most tehozzád és az Úr Jézus szeretetéért kérünk…

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Hű az Isten, aki elhívott minket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.” (1Kor 1, 9)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: Fil 3, 7 – 11.

Evangélium: Mt 25, 14 – 30 (A talentumok)

Az igehirdetés alapigéje: Jeremiás 1, 4 – 10.

„Így szólt hozzám az ÚR igéje: 5 Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.

6 De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, URam! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok! 7 Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! 8 Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az ÚR.

9 Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR: Én most a szádba adom igéimet! 10 Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!”