Introitus: Zsoltár 97, 1 – 6. 10 – 12.

„Uralkodik az ÚR! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget! 2 Felhő és sűrű köd van körülötte, igazság és jog trónjának támasza. 3 Tűz jár előtte, és megégeti ellenségeit mindenütt. 4 Villámai bevilágítják a földkerekséget, látja ezt a föld, és megremeg. 5 Viaszként olvadnak meg a hegyek az ÚR előtt, az egész föld Ura előtt. 6 Az egek hirdetik igazságát, minden nép látja dicsőségét. 10 Ti, akik szeretitek az URat, gyűlöljétek a gonoszságot! Megőrzi ő híveinek életét, kimenti őket a bűnösök kezéből. 11 Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre. 12 Örüljetek, ti igazak, az ÚRban, magasztaljátok szent nevét!”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Mindenható Isten, szerető Atyánk!

A hétköznapi rohanás, halaszthatatlannak vélt teendőink, ügyes bajos dolgaink vagy éppen kényelmes időtöltéseink között nehezen vesszük észre a Te jelenlétedet és kevésszer fordulunk oda Hozzád. Megszokott, a rutin által vezetett életünkben könnyen beleveszünk a formaságokba, a közhelyes és felszínes megnyilvánulásokba és azt szeretnénk, hogy ebből ne billentsen ki semmi. Pedig a Te közelséged azt jelenti, hogy a Te kezedben eszközökké válunk, mert Te feladatot szánsz nekünk, ami lehet kényelmetlennek, szokatlannak tűnik és ezért elbátortalanodunk, félszegen mentegetőzünk vagy erőtlennek érezzük magunkat elvárásaid teljesítésében.

Kérünk, hogy lélekben Te készíts fel minket, mutasd meg feladatainkat, amelyeket meg kell tennünk egymás javára és a Te dicsőségedre és taníts meg bennünket hálát adni azért a másfajta gondolkodásért, amit a Te szereteted növeszt bennünk.

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.” (Ézs 60, 2)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: 2Korinthus 4, 6 – 10.

Evangélium: Máté evangéliuma 17, 1 – 9. (Jézus megdicsőülése)

Az igehirdetés alapigéje: 1Mózes 3, 1 – 8.

„Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. 2 Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. 3 Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? 4 Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! 5 Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz! 6 Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. 7 Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. 8 Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére.”