Gyakran mondogatjuk „egységben az erő”, de mit jelent az „egység” és mi az „erő”. Sajnos, napjainkban az egység csupán tömeget, barbár megnyilvánulást, mélység és ismeret nélküli torz magatartást, frenetikusan pulzáló vandalizmust, beteg, megfeneklett, lealacsonyodott, sérült, értékek nélküli társadalmat jelent. Manapság nemcsak felvonulnak az emberek, természetesen „egységben”, hanem mindenki harcol is, persze „egységben”: jogokért, bőrszínért, politikai korrektségért, másságért vagy az uniformizmusért, vagy csupán a harc kedvéért.

Honnan az egység félreértése? Onnan, hogy nem az EGY – ből indul ki. Az egység az egy – re épül és az egy adja meg a jogot és az erőt. „Az Úr erőt ad…” Amíg ezt nem értjük, marad a többi…

„Ahol nincs isteni princípium, ott nincs érték, ahol nincs érték, ott nincs morál…” – mondja Richard Coudenhove – Kalergi filozófus.

Akkor leszünk az Ő népe, amikor Jézussal vagyunk. Addig…(?)

„A járvány úgy kezdődött, hogy mindenki trónkövetelő lett. Úgy folytatódott, hogy mindenki elkezdett igényt támasztani a papságra, aztán az arisztokráciára, aztán a tudásra. Nem nagy dolog, szóltak. Mindenkiből lehet uralkodó, pap, tudós, művész. Mindnyájan egyenlők vagyunk, mindnyájan mindent tudunk, és ha nem tudjuk, megtanuljuk. Mintha megtanulható lenne a királyság, a főnemesség és a papság.
Amikor a királyok ezt hallották, leköszöntek; a papok, a tudósok, a katonák, az államférfiak szintén. Volt néhány, aki szavát fölemelte, azt szétmarcangolták. A többi azt mondta: ha ez nektek uralom, legyetek uralkodók; ha ez nektek nemesség, legyetek nemesek. Mit tehettek?
Később a járványnak már evangéliuma is támadt, és megindult a világ nagy átfestése visszafelé, beszennyezni mindent, ami tiszta, lerángatni azt, ami nagy, eltaposni, akinek feje kiemelkedik és megmérgezni azt, ami egészséges. Így vész és veszett el az állam, a nemzet, a nép, a munka, a gazdagság, a vallás, a szerelem, a szépség, az erő, a háború, a játék, az ízlés, az igazság…”

(Hamvas Béla: Poeta sacer)