„Bocsásd meg vétkeinket…”, eltévelyedéseinket, hűtlenségeinket, botlásainkat, hamis játékainkat, amelyek eltérítenek az igaz úttól és elfeledtetik a veled megélt őszinte kapcsolatot.

Nem érdemeljük meg, mégis szeretetedből és jóságodból fakadóan érthetetlen módon megbocsátasz nekünk. Kérünk tedd templommá szívünket, hogy készek legyünk egyedül Rád nézni és Téged befogadni hajlékunkba.

Add meg Zákeus „kíváncsiságát”, aki minden korlát és visszahúzó erő ellenére szerette volna látni Jézust, aki azután az ő házában szállt meg és Zákeus befogadta őt. Otthonná vált a háza, lelke otthonává.

„Fontosabb otthon maradni, s még az ablakon se nézni ki, rövid és biztos út a világegyetemet körülhajózni. Otthon a világot ismered meg, utazva önmagadat, mert otthon a súly magadra esik, az úton a világra. Azzal, hogy átúszod az óceánt, még nem győzted le, csak a felszín egyetlen vonalán haladtál át egy ideig.”

(Hamvas Béla: Szellem és egzisztencia. Kierkegaard Szicíliában)